Hogyan tudnám ezen magamat átsegíteni?

A barátnőmmel (17 évesek vagyunk) 1 éve vagyunk együtt, és ugye normális dolog, hogy eltűnik néhány dolog, például nem beszélünk mindennap annyit amennyit szoktunk, vagy pl lecseréli a kozos hatterkepet. Bízok benne nagyon, és nagyon szeretem. Annyi a baj, hogy nagyon makacs, én meg “korlátozó” típus vagyok, és nem szeretem amikor fiúkat jelöl vissza, tudom nem csinál semmit, csak zavar, és hogy mindenhova posztol magáról képeket (nem mindenhova :”D). És tudom, hogy ez valakinél normális, vagy mindenkinél az. De én ezeket nagyon rosszul élem meg, nagyon rossz kedvem van ezek miatt, a legkisebb dolgok miatt is, pedig már 1 év tini viszonylatban elég sok. Próbálok pár dolgot lesz*rni, de én úgy működök, hogy minden érdekel vagy semmi, és előbb utóbb megunom, hogy ezek miatt rossz kedvem van. Nem szeretném elveszíteni, és nem is tudnék vele szakítani. Tudtok valami ötletet adni, hogy hogyan lehetne könnyebbé tenni az ilyen időket? Amivel leköthetem magam, vagy gyorsabban elfelejtem, hogy szomoru vagyok. Válaszokat köszönöm!