Kezdőoldal » Tini párkapcsolatok » Párkapcsolatok » Miért félek szakítani vele?

Figyelem! A Tini párkapcsolatok kategória kérdései 16 éven felüli látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Miért félek szakítani vele?

Figyelt kérdés

1 éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Pontosabban kedden lesz 1 éve. Nagyon különböző személyiségek vagyunk, de teljes mértékben egyhullámhosszon vagyunk ha épp nem veszekedünk és nagyon szeretjük egymást. Korábban már szakítottunk még a kapcsolatunk elején, de nem volt tartós dolog, és azóta már 8 hónapja együtt vagyunk, de az utóbbi időben mondhatni nagyon eltávolodtunk egymástól, és elhatároztam hogy holnap beszélni fogok vele a szakításról, de tudom hogy nem leszek képes rá élőben, mert mindent megtudunk beszélni mindig ha ennyire fenyeget már a szakítás veszélye. Én nagyon kötődök hozzá ő az első szerelmem, és ő is hozzám, a rengeteg emlék és közösen megélt dolog összeköt minket, viszont mostanában már több rossz dolog származik a kapcsolatunkból mint jó, és szépen lassan tönkretesszük egymást, de még ennek ellenére is hiába érzem, hogy szükséges a szakítás, nem vagyok képes megtenni se én se ő. Mitévő legyek? Hogyan határozzam el magam úgy hogy véglegesen szakítsak vele? Miért félek ennyire elveszíteni őt? Tavaly amikor csak 3 hónap után szakítottunk az is hihetetlenül nagy nyomot hagyott bennem, és azóta valamilyen szinten nem is bízok benne. Tehát mitévő legyek? Nagyon megvisel már ez az egész, de nincs hozzá elég bátorságom hogy pontot tegyek a végére. Számtalanszor próbáltuk már helyrehozni, de a különbségekből adódóan soha nem engedünk a másiknak és mindig ugyan az a vége, viszont én még most is hajlandó lennék tenni, vagy újra átbeszélni a dolgot, hogy valahogy helyrehozzuk, de úgy érzem már innen nincs visszaút. Mitévő legyek?

20/F

18/L



2020. máj. 16. 15:51
 1/5 anonim ***** válasza:
100%
Ragaszkodsz hozza, első szerelmed, ez a normális. Én is így voltam vele, és sokan masok is, hogy áhh igen néha veszekszünk (nagyon), de ezen kívül amúgy jól megvagyunk, meg szeretjük egymást. De ez nem igaz. Ez csak ragaszkodas a rózsaszín ködhöz, és te szerencsésen már 1 ev után rajottel. Ha már a szakítást fontolgatod, eljott az ideje hogy szakíts. Én tanácsolom neked hogy ha ezt a dolgot mar forgatod a fejedben, hagyd el. Néhány hónapig xar lesz, eszedbe fog jutni, még lehet bánni is fogod. De erősnek kell lennie és nem vissza könyörögni magad.
2020. máj. 16. 16:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 Barbi2020 válasza:
100%
Első válaszolonak mindenben igaza van. Én 8 évig voltam az első párommal de valahogy éreztem hogy nem tart örökké.. teljesen megszokásra ment utolsó pár év... Kezdj el barátkozni többet közösségbe járni hogy egy kicsit majd elvegye a figyelmedet
2020. máj. 16. 19:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
100%

Azért félsz szakítani vele, mert így a te kezedben van a döntés. Később azt fogod gondolni ha hiányzik, hogy a te hibád mert te szakítottál vele, mégha ez nincs is így. Mikor velem szakított az első barátom nagyon magam alatt voltam napokig, de végül beláttam hogy jól tette és tanultam a hibáimból.

Szerintem beszélgessetek őszintén ; mi a jó a kapcsolatotokban és mi a rossz. Ha közös megegyezés alapján teszitek, akkor együtt cipelitek a súlyát is. Sok sikert.

2020. máj. 16. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:

Megtörtént...

Köszönöm mindenkinek a válaszokat.

2020. máj. 17. 16:09
 5/5 anonim ***** válasza:
Hogy ment, ha szabad érdeklődni?
2020. máj. 17. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!