Mit kéne tegyek ebben a helyzetben?

Sziasztok! Egy 16 éves srác vagyok Pest megyéből, informatikai ágon tanulok Budapesten. Van egy barátnőm, akivel 2019.10.23-a óta együtt vagyok. Roppantul szeretem, mindent megtennék érte, az Ő boldogsága nekem a legfontosabb, semmi más, Ővele foglalkoznék a legtöbbet. Nem tudok mást írni, leírhatatlan ez a szeretet, tényleg. Vonzódok hozzá, el nem tudnám Nélküle képzelni az életemet, összeomlanék, tulajdonképpen Ő az egyetlen oszlop az életemben a családom mellett, ha lehet így fogalmazni.

Mostanában alig beszél velem, leláttamoz, ha felhívom, felveszi, és kedvtelenül beszél hozzám, mint aki megunt volna, és meg akarna ölni.. megcsalt rengetegszer tavaly az első két hónapunkban, de azóta már semmit sem találok, ami ilyen lenne, kamuprofilokról is megpróbáltam hozzányomulni, de nem engedte, szóval nem hinném, hogy más fiú állna a háttérben.

Tehát.. ez a lány Discordon állandóan a fiúhaverjaival játszik, akik elmondása szerint 20+ évesek. Alig, sőt, nem is beszél velem, míg játszik, én pedig hogyha játszok, akár online játékkal, megállok, mondván hogy "válaszolok Barátnőmnek, pillanat", ő ezt nem méltatja, és ahogy látszik, ignorálja. Ma beszéltünk 40 percet hívásban, úgyszint "hidegen" állt hozzám, és random elnémította magát, és azt írta elkezdett sorozatot nézni. Nem érzem a szeretetét már több, mint három hete, akarok vele találkozni, de mindig kibújik alóla, nem tudok mit tenni. Ő az, aki mellett ott maradok, pedig hazudott és hazudik, megcsalt, beszélget az exével, ami engem nem zavar, de mást nem engedek. Egy nagyon-nagyon elnéző, türelmes srác vagyok, akármit csinálhat kb., akkor is Mellette fogok maradni, mert nem tudom Őt nem szeretni, de Ő nagyon úgy néz ki, hogy kezd eltolni magától.. már nem mutatja, hogy szeret, nem is érzem hogy szeretne, fontosabb neki a játék/sorozat mint én, ésatöbbi.. Vágom, és ütöm magamat miatta hogyha abban a "down-time"-ban vagyok, mert nem bírom máshogy levezetni azt a mentális fájdalmat, amit okoz nekem, csak hogyha fizikai fájdalmat okozok magamnak, ami jól is esik. Ezeket Neki nem mutatom, nem célom az önsajnáltatás, és tudom, hogy rossz érzés, hogyha egy ismerősöd miattad bántja magát.

Nagyon-nagyon szeretem őt.. tényleg, mindent megadnék érte fél éve, egyáltalán nem bánom hogy megismertem Őt. Nem szeretném elveszteni a bizalmát azzal, hogy megkérdezem hogy beszél-e valakivel, van-e valaki más srác a háttérben, szeret-e, satöbbi.. nem tudok csinálni semmit. A szüleim a fejüket fogják, és vissza akarnak küldeni pszichológushoz a nyomok végett (első alkalommal is pont ugyanilyen miatt jártam 7 hónapon át), én pedig nem engedem, és azt mondogatom, hogy be fogom fejezni.. De nem tudom befejezni, k**va sok fájdalmat okoz nekem ez a hozzáállása, nem tudok mit tenni. Nem akarok öngyilkos lenni, de nagyon-nagyon sokszor megfordul a fejemben ez a gondolat, állandóan a "kamasz vagyok" maszk mögé bújok, de nem tudom, hogy ezt meddig tehetem, lassan felnőtt leszek. Ezért fordultam ide, és szeretnék végetvetni ennek az elképesztően hosszú regénynek, és megkérdezni: mit kéne tegyek? Fiúk, vagy lányok is válaszolhatnak, nekem teljesen lényegtelen hogy ki válaszol, csak arra kérem, hogy ne valami random, off-topic dolgot írjon be, mert ez nekem nagyon sokat érne.

Nagyon-nagyon szépen köszönöm, sziasztok!

16/F