A szakítás a megoldás, vagy mégsem?

Pár nap múlva leszünk egy évesek a barátommal.

Amikor mi összejöttünk, én nem igazán éreztem magam szerelmesnek, de adtam egy esélyt ennek az egésznek. Aztán 2-3 hónap elteltével úgy éreztem: szerelmes lettem.

Majd elkezdődtek a problémák és rájöttem, hogy nem is biztos ez a nagy szerelem.

Nagyon sokszor jön rám, hogy én talán nem vagyok szerelmes, de aztán elbizonytalanodom

1 hónapja elutaztunk ketten, úgy gondoltam, hogy na: ez lesz a bizonyíték. Majd ezen az utazáson rá fogok jönni, hogy mit érzek.

Na, ez nem történt meg.

Nem tudom, egyszerűen talán nem érzem azt amit kéne, és lehet, hogy sosem éreztem. Pedig annyira vágyom erre, annyira vágyom egy olyan emberre akivel érezhetem ezt, de ő teljesen az ellentéte ennek. Meg igazából nekem is.

Nem tudom mit tegyek, félek hogyha szakítanék akkor megbánnám, mert hamar cselekedtem, de azért annyira nem hamar, hiszen 2hetente feljön bennen ez a gondolat.

Na meg van egy olyan része is a dolognak, hogy nem akarok egyedül maradni. Tudom ez önzőség, de igaz sajnos.

Probaltam már beszélni vele ezekről, de nem ment, úgy csinált mint aki meg sem hallja azt a részt, hogy "lehet nem érzem azt amit kéne", és nem is reagált azokra amiket mondtam.

Voltatok már hasonló helyzetben?

(18 éves lány vagyok)