Szerintetek is csak sajnáltatom magam?

Az a problémám, hogy szerintem egy ideje depressziós vagyok. Nem diagnosztizálta orvos, de tudom, hogy nem olyan vagyok mint régen. Kevesebbnek érzem magam a többi embernél, tudom, hogy nem vagyok jó ember, és ezért nem szeretnek, nincsenek barátaim, mindenkinek csak utolsó lehetőség vagyok.

Nyilván ez furán hangzik ebben a kategóriában, 1,5 éve vagyunk együtt a barátommal, pár hónapja érzem a fentebb leírtakat.

Ezt elmondtam a barátomnak, összehasonlítottam magunkat, hogy őt mennyivel többen szeretik.

Ezt hosszan kifejtettem neki, erre ő azt mondta, hogy "fejezzem már be ezt az önsajnáltatós, sz.r emberes dolgot".

Ez nekem nagyon rosszul esett, és mondtam neki, hogy ha tudom, hogy nem érdekli a lelkiállapotom, akkor bele se kezdek.

Ő azt mondta, hogy ne próbáljam azt mondani, hogy nem érdekli őt.

De ha nektek a párotok ilyet mondana, ti nem éreznétek hasonlóképpen?

A végén már én kértem bocsánatot, hogy fel mertem hozni, hogy azt hittem, hogy legalább a barátommal ezt meg tudom beszélni.

Kíváncsi lennék a ti véleményetekre, ti hogy reagálnátok hasonló helyzetben.

Előre is köszönöm a válaszokat. 18/l