Mit tegyek, hogy ne bántsam meg őt/őket?

Az a helyzet, hogy van egy srác, aki nagyon aranyos, és nagyon jó barátom, de nem érzek iránta semmit. Sok fiú barátomnak mondom, hogy szeretem, de csak humorosan/barátilag. Neki is mondtam, de ő komolyan vette, és bevallotta, hogy amióta először beszéltünk, rá 2 hétre, azóta érez valamit...(október környékén ismertem meg) én elmondtam neki, hogy sajnos én nem érzem azt, amit ő. Erre megharagudott, és azt mondta, hogy akkor miért mondtam, hogy szeretem, mert ha ezt nem mondom, megmenekült volna egy csalódástól. Mondtam neki, hogy beszéljük meg, és nehogymár e miatt vesszünk össze, mire ő azt mondta, hogy: "én veled nem akarok megbeszélni semmit". Nagyon haragszik rám, és nekem ez a mondata nagyon rosszul esett. Nem akarom, hogy rosszban legyünk.

A sztori másik fele azonban egy másik fiú. Egy suliba járunk, így elég sokszor szokott látni. Múltkor is látott, és köszönt is nekem, vissza is köszöntem. Minden egyes nap ír nekem, ami már egy kicsit sok, hisz kb.mégcsak 1 hete ismerem. Egyik nap megkérdezte nincs e kedvem megvárni reggel, és mehetnénk együtt suliba. Én kerestem a kifogásokat, hogy ezért, meg azért nem jó... aztán azóta kérdezgeti, hogy mikor lenne legközelebb jó. Egyszer például megintcsak látott a suliba, és mondtam neki, hogyhogy ennyi ember között észre vett (sulis program volt) és azt mondta, hogy a legszebb lányt nem nehéz észrevenni. Nekem nem igazán az esetem, de nem akarom megbántani úgy, ahogy az előzőt. Félek, hogyha megmondom az őszintét ő is utálni fog már. Mit tegyek? Megmondjam neki az igazat, hogy nem jön be, vagy inkább csak sodródjak az árral, és hagyjam, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell?!