Mit kellene tennem? Most már tényleg el kell engednem? Hogyan zárjam le?

Két éve beszélgetünk a fiúval. Nagyon szeretett volna találkozni velem az elején, de én nem akartam tőle semmit, nagyon sokszor próbálkozott többször elmondta hogy mennyire jók lennénk együtt milyen gyönyörű vagyok. Kb. fél éve volt egy időszak amikor nem beszéltünk. Akkor én keztem újra a beszélgetést, mert hiányzott. Akkoriban azt hittem barátnője van. Ahogy újra elkeztünk beszélgetni egyszer véletlenül találkoztunk, és akkor úgy megváltozott bennem minden. Annyira megtetszett és annyira aranyos volt, hogy eldöntöttem hogy szeretném ha ebből lenne valami,de még én sem tudtam mi. Ezután találkoztunk többször is, de igazából nem történt semmi csak beszélgettünk, mindig nagyon jól éreztem magam vele. Aztán egy buliban voltam, és az egyik barátom nagyon berúgott és haza kellett vinni, a többiek elmentek vele én pedig ottmaradtam. Ekkor ráírtam, és eljött értem, hazavitt,megfogta a kezem,meg akart csókolni. Folyton azt éreztem hogy szeret, ahogy rám nézett meg úgy mindenből. Nagyon jó volt ez az este, de ezután összevesztünk, mert azt mondta lejön hozzám és nem jött és én ezért nagyon kiakadtam. Utána úgy békültünk ki, hogy igazából én mentem a dolog után. Ez volt december elején, aztán utána megint lejött hozzám elvitt bevásárolni, ami tök fura volt mert beteg volt, de úgyis eljött értem és elmentünk vásárolni ilyen tök alap dolgokat. Aztán utána újra beszélgettünk, folytattunk mindent ahol volt. Decemberben is beszélgettünk mindennap a hónap végén, írtam neki hogy abban a városban leszek ahol ő lakik (még tanulok és itt koliban vagyok, és ide szokott jönni hozzám) és azt mondtam hogy találkozhatnánk, mert előtte két hétig nem találkoztunk.Azt mondta hogy ő benne van, és hogy alig várja, de nem tudtam konkrét időpontot mondani, azt mondtam úgy néz ki hogy péntek. Ő azt mondta hogy akkor vesz ki szabadságot, ha tud és akkor tudunk találkozni. Aztán végülis aznap nem is írt nem is beszéltünk, végül én sem mentem oda,nem találkoztunk és másnap én írtam rá hogy ez most mi volt. Azt mondta teljesen kiment a fejéből és hogy nem is tudott szabadságot kivenni. Bocsánatot, én meg megbocsátottam nagyon rosszul esett,de megígérte hogy bepótoljuk. A szilvesztert külön töltöttük. És eléggé berugtam szilveszterkor, snap chaten küldtem neki egy videót amiben az egyik fiú osztálytársamnak az arcára egy puszit adok. És az osztálytársaim írtak is neki, hogy miért nem írt nekem vagy valami ilyesmi (mert aznap sem beszéltünk). Gondoltam hogy megharagudott rám, ezt másnap mondta is. Aztán beszélgettünk tovább, de egy kicsit úgy megváltozott valami, és nem tudom hogy ez a szilveszter, vagy még előtte az hogy nem tudtunk találkozni. Aztán januárban elkezdett hanyagolni, mindig én írtam neki, már nem is kérdezett rólam csak magáról beszélt, volt hogy egy hétig is nem beszéltünk. Egész januárban próbáltam ezt az egészet helyrehozni de nem találkoztunk, mert mindig azt mondta hogy most vizsgaidőszak van és nem is akartam ilyet kérdezni hogy mert nem találkozunk. Február elején kicsit összeszedtem a bátorságomat, elhívtam magamhoz hogy beszélgessünk. Másfél hónap után láttam először, eleinte beszélgettünk aztán felhoztam hogy rosszul esik hogy alig ír. Korábban is sokszor veszekedtünk emiatt, mert mindig azt mondta hogy tényleg akkor nem ír ha nincs ideje. Ezt néha már olyan nehezen hittem el. Aztán egy kicsit kiakadt, hogy ez többször elmondta már hogy nincs ideje értsem meg. És azt kérdezte hogy mondjam el hogy mit szeretnék. Nem tudtam válaszolni nem bírtam, el köszöntünk. Este írtam neki hogy többet szeretnék mint barátság, erre azt mondta hogy erre nem tudja azt mondani hogy oké. És utána azt mondtam nem értem hogy miért adott olyan jeleket, hogy miért fogta a kezemet 2 órán keresztül, azt írta ez neki nem jelent semmit és hogy ne beszéljünk róla többet. Kicsit még beszéltünk, aztán elköszönt én pedig nagyon szomorú voltam több napig sírtam. Annyira rosszul esett hogy így visszautasított nem is értettem hogy miért. Aztán írtam neki, hogy odaadnám a tablóképemet(A tabló fotózás napján is találkoztunk, és ő választotta ki a képemet) úgy gondoltam adok neki egyet mivel neki is rendeltem. Megkérdeztem hogy elfogadja el, azt mondta beszéljük meg hogy mikor és persze. Amikor megkaptam a képeket rá két napra, újra írtam neki, hogy megkaptam és akkor odaadnám de nekem teljesen mindegy hogy mikor. Nem írt vissza csak megnézte, aztán megkérdeztem hogy ezt hogy bírja megtenni velem. Azt írta „hagyjál már lehet nincs kedvem a múltkori után beszélgetni jó majd ide adod”,erre nem tudtam mit írni. Annyira bunkó volt ez a mondat. Rá három napra, elmentem bulizni a barátaimmal, akik régóta aztmondják hogy hagyjam ezt az egészet mert nem érdemel meg. Írtam neki hogy jó majd odaadom majd lejön, odaadom és az úgy sem jelent semmit. Másnap reggel láttam, hogy megnézte. És letiltott Facebookon instagrammon, és snapchaten kitörölt. Egyszerűen nem bírom felfogni ezt az egészet, annyira bánt és annyira nem értem hogy miért csinálta. Nem tudom lezárni ezt a dolgot, úgy voltam vele hogy odaadom neki a képet, és elmondom hogy én tényleg csak jót szeretnék neki, és ha ez a jó abban mutatkozik meg hogy nem velem van, hanem mással, akkor elfogadom mert nagyon szeretem őt. Esélyt sem ad arra hogy ez megtörténjen, és most fogalmam sincs hogy mi lesz. Érdemes lenne személyesen beszélnem vele? Vagy hagyjam ezt az egészet? Tudom hogy ez az egész már szánalmasnak hangzik,de beleszerettem abban amiket mondott,amit megtett értem,a humorába,mindenbe.

Én 19/L ő 13/F