Az normális hogy lányok előtt nagyon furán érzem magam?

Zavarban vagy, ez erre a helyes kifejezés. Majd elmúlik. Nem vagy hozzászokva ellenkező neműek társaságához.

Nem tudom, hogy normális-e, de én ugyanez vagyok, csak lány, és fiúktól félek. Egyébként én sem járok el szórakozni, és nincs sok barátom sem. :)

Ezeket a rossz érzéseket el lehet fojtani, csak tudni kell xarni az emberekre!

Én értem a logikád # 7... csak hát ,annyi negativitás után, nehezen látom a jót a magyar emberekben, és ritkán a vidámságot a jót! Leginkább csak a gyülöletet a rossz indulatot látom mindenki arcán! Persze ezektől a figuráktól távol tartom magam, de napi szinten botlok ilyen lényekbe....

Tudom, hogy nehéz #8, és én is sírtam át éjszakákat amiatt, hogy csalódnom kellett, de mégis azt mondom, hogy próbáljunk a szépre koncentrálni. Ezt is persze nem szabad túlzásba vinni, mert ha valaki bánt valamivel téged, nem minden esetben szabad elnézni neki. A megbocsátás egy csodálatos dolog, de néha nem szabad beengedni "mérgező" embereket az életedbe :)

Tudom, hogy igazad van, persze, hogy jó dolog a jóra koncentrálni és mindenkiben csak a jót látni! De belőlem már ezek a sötét arcok, ki ölték belőlem ezt a fajta érzést és helyette valami hideg, hűvös negatív, közömbös érzet váltotta fel... Bennem már tudd ki váltani olyan érzés, mint a kérdezőjében, hogy leülök egy lány mellé a buszon és azon izgulni, hogy most mit gondol vagy, hogy szimpatikus-e vagyok neki? De összességében mindenkivel így vagyok, ha akar valamit tőlem valaki, azzal egyenesen és őszintén várom el! Tudom, hogy ezen változtatni kellene, de egyszerűen ehhez szoktam már... Az őszinte, barátságos, vicces, humoros, alkalmazkodó oldalamat már fel adtam, helyette inkább céltudatos, ambiciózus, tervezett, fényes jövőnek szentelem az időm, energiám. Akik maradtak őszinte, egyenes, gyerekkori barátaim, azoknak tudok úgy megnyílni, hogy nem kell színészkednem, hanem mellettük csak önmagamat adhatom és ennél több nem is kell. Mindezt 23 éves létemre, látom így!