Aggódnom kell, engedjem el? Bármi javaslat? Nagyon meghálálnám, kihúzna a depresszióból egy olyan válasz, ami segít.

Van egy lány, akinek az édesanyja az én egyik szaktanárom. Ez a lány nekem nagyon tetszik, szerelmes vagyok belé. Másfél éve ismerem, azonban csak fél éve beszélgetünk. Fél év alatt megtudtam azt, hogy ő is belémszeretett, és én is belé vagyok teljesen zúgva, ez személyesen derült ki nála. Ölelkezünk, pusziszkodunk mindennap az iskolának köszönhetően, 2-3 naponta hazakísérem, amikor van rá lehetőségem. Van, hogy visszajövök akár iskolába, hogy őt hazakísérhessem, olyan jó a társasága. Nagyon szép, és a többi korában lévőtől eltérő lány, sokkal különlegesebb és érettebb. Egyszer meginvitált édesanyja és ő mozizni Budapestre, amire természetesen igent mondtam. Megbeszéltük, hogy végig együtt leszünk a mozizás közben, illetve Pesten való sétálás közben. Elérkezett ez a nap. Semmi sem úgy volt, ahogy elterveztük. Próbáltam udvarias lenni, minden jót próbáltam megtenni vele. Vettem neki üdítőt, ennivalót, mindent, tényleg, hogy a szívébe járhassak, és egy annyit mondhasson, hogy Szeretlek, vagy akármi. Megpuszilni nem is volt lehetőségem, szégyenlős kissé, de hogyha nincsen senki a közelébe csak én, akkor viszont mindent enged, akármit csinálhassak vele(normális kereteken belül). Visszatérve.. a vonaton ülve, édesanyjával szemben megpusziltam és megfogtam a kezét, hogy csökkenthessem valamennyire szégyenlősség érzetét. Az édesanyja ránkmosolygott, nem nagyon zavarta őt, hogy a lányával kavarok, sőt! Rámmosolygott a lány is, majd ahogy leszálltunk a vonatról, mégegyszer(mondogattam neki Pesten is, hátha viszonozza) hogy szeretem, és nem fogom őt sosem elengedni. Jött egy válasz, hogy "tudom, én is szeretlek". Itt már azon a ponton voltam, hogy nem volt semmihez sem kedvem, teljesen nullán voltam. Nem hallottam egyszer sem viszont azt, hogy szeretlek, nem ölelt meg.. Teljesen olyan volt, minthogyha most találkoztunk volna élőben második alkalommal, pedig.. Pedig nem. Elbúcsúztunk egymástól egy-egy sziával, mert éreztem, hogy most sem fog sikerülni a "szeretlek"-et kicsavarni belőle. Teljesen megváltozott, ahogy elmentünk moziba. Mindennap chateltünk órák hosszát, végig elérhető volt. Átment hozzájuk idén is, mint minden Újévben egy srác, ezt pont este tudtam meg, ahogy hazaértem. Aztán.. nem nagyon írt rám, ezért én írtam rá, hogy hogy van, mi a helyzet vele, talán valami baj van-e? Megnézte az üzenetemet, de nem válaszolt rá, csak 1 órával később. Azalatt az egy óra alatt minden negatív dologba belegondoltam. Abba, hogy végetért a szerelem? Nem szeret? Megutált? Megharagudott valamiért? Rossz napja volt? Nem tudtam semmi értelmesre, vagy bármi nyomravezetőre találni. Megkérdeztem már rengeteg ismerősömet az ügyről, hogy mit tudnának nekem segíteni, javasolni. Tapasztaltak ezek az ismerőseim, ezért fordultam éppen hozzájuk. Folytassuk.. Ráírtam másnap a lányra, hogy hogy van.

Nem írt sokáig vissza, csak egy.. 5 órával később(végig elérhető volt, kaptam értesítéseket állandóan hogy ő éppen elérhető, tehát használta a Messengert). Teljesen, érzelemmentesen visszaírta azt, hogy semmi különös. Minden üzenetünkben ott volt egy szív, de a mozi óta már egyáltalán nincs.. Egyet se küldött azóta, ez volt 4 vagy 5 napja. 4-5 napja állandóan úgy írogatunk, hogy ő nem mondja el mi a baja, pedig nagyon tudom hogy van valami baja, mert változott hirtelen. 4-5 napja úgy kelek, úgy alszom, és úgy próbálok nevetni az ismerőseimmel, hogy belül kibaXXottul fáj az, hogy nem tudok magamnak megválaszolni egy kérdést se, ahogy ezt fentebb már leírtam.. Holnap kezdődik az iskola, viszek neki a kedvenc csokijából, illetve egy csokor virágot odaadok neki. Ahogy írtam ezt, elkönnyeztem.. Elé fogok állni holnap, és a felé özönlő kérdéseim közben élőben is el fogok könnyezni, vagy elsírom magam. Mit kéne tegyek? Segítsetek, kérlek Titeket. Nem bírok rendesen enni, gyomorgörcsöm van, rettentően fáj az, hogy valami baja van, és nem mondja el. Már az is felmerült, hogy hirtelen megtetszett neki az a srác, és engem el akar dobni. Nagyon előreterveztük már a jövőt(pontosabban ő, de én teljes mértékben benne vagyok), és így.. ezek után, fél évnyi szeretet/szerelem után nem bírom őt eldobni, ez az első komolyabb kapcsolatom egy lánnyal.. Rengetegen másra ösztönöznek. Előre is köszönöm a segítséget, bocsánat a hosszú szövegért, muszáj volt.. Köszönöm! Sziasztok!