Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aggódnom kell, engedjem el? Bármi javaslat? Nagyon meghálálnám, kihúzna a depresszióból egy olyan válasz, ami segít.
Van egy lány, akinek az édesanyja az én egyik szaktanárom. Ez a lány nekem nagyon tetszik, szerelmes vagyok belé. Másfél éve ismerem, azonban csak fél éve beszélgetünk. Fél év alatt megtudtam azt, hogy ő is belémszeretett, és én is belé vagyok teljesen zúgva, ez személyesen derült ki nála. Ölelkezünk, pusziszkodunk mindennap az iskolának köszönhetően, 2-3 naponta hazakísérem, amikor van rá lehetőségem. Van, hogy visszajövök akár iskolába, hogy őt hazakísérhessem, olyan jó a társasága. Nagyon szép, és a többi korában lévőtől eltérő lány, sokkal különlegesebb és érettebb. Egyszer meginvitált édesanyja és ő mozizni Budapestre, amire természetesen igent mondtam. Megbeszéltük, hogy végig együtt leszünk a mozizás közben, illetve Pesten való sétálás közben. Elérkezett ez a nap. Semmi sem úgy volt, ahogy elterveztük. Próbáltam udvarias lenni, minden jót próbáltam megtenni vele. Vettem neki üdítőt, ennivalót, mindent, tényleg, hogy a szívébe járhassak, és egy annyit mondhasson, hogy Szeretlek, vagy akármi. Megpuszilni nem is volt lehetőségem, szégyenlős kissé, de hogyha nincsen senki a közelébe csak én, akkor viszont mindent enged, akármit csinálhassak vele(normális kereteken belül). Visszatérve.. a vonaton ülve, édesanyjával szemben megpusziltam és megfogtam a kezét, hogy csökkenthessem valamennyire szégyenlősség érzetét. Az édesanyja ránkmosolygott, nem nagyon zavarta őt, hogy a lányával kavarok, sőt! Rámmosolygott a lány is, majd ahogy leszálltunk a vonatról, mégegyszer(mondogattam neki Pesten is, hátha viszonozza) hogy szeretem, és nem fogom őt sosem elengedni. Jött egy válasz, hogy "tudom, én is szeretlek". Itt már azon a ponton voltam, hogy nem volt semmihez sem kedvem, teljesen nullán voltam. Nem hallottam egyszer sem viszont azt, hogy szeretlek, nem ölelt meg.. Teljesen olyan volt, minthogyha most találkoztunk volna élőben második alkalommal, pedig.. Pedig nem. Elbúcsúztunk egymástól egy-egy sziával, mert éreztem, hogy most sem fog sikerülni a "szeretlek"-et kicsavarni belőle. Teljesen megváltozott, ahogy elmentünk moziba. Mindennap chateltünk órák hosszát, végig elérhető volt. Átment hozzájuk idén is, mint minden Újévben egy srác, ezt pont este tudtam meg, ahogy hazaértem. Aztán.. nem nagyon írt rám, ezért én írtam rá, hogy hogy van, mi a helyzet vele, talán valami baj van-e? Megnézte az üzenetemet, de nem válaszolt rá, csak 1 órával később. Azalatt az egy óra alatt minden negatív dologba belegondoltam. Abba, hogy végetért a szerelem? Nem szeret? Megutált? Megharagudott valamiért? Rossz napja volt? Nem tudtam semmi értelmesre, vagy bármi nyomravezetőre találni. Megkérdeztem már rengeteg ismerősömet az ügyről, hogy mit tudnának nekem segíteni, javasolni. Tapasztaltak ezek az ismerőseim, ezért fordultam éppen hozzájuk. Folytassuk.. Ráírtam másnap a lányra, hogy hogy van.
Nem írt sokáig vissza, csak egy.. 5 órával később(végig elérhető volt, kaptam értesítéseket állandóan hogy ő éppen elérhető, tehát használta a Messengert). Teljesen, érzelemmentesen visszaírta azt, hogy semmi különös. Minden üzenetünkben ott volt egy szív, de a mozi óta már egyáltalán nincs.. Egyet se küldött azóta, ez volt 4 vagy 5 napja. 4-5 napja állandóan úgy írogatunk, hogy ő nem mondja el mi a baja, pedig nagyon tudom hogy van valami baja, mert változott hirtelen. 4-5 napja úgy kelek, úgy alszom, és úgy próbálok nevetni az ismerőseimmel, hogy belül kibaXXottul fáj az, hogy nem tudok magamnak megválaszolni egy kérdést se, ahogy ezt fentebb már leírtam.. Holnap kezdődik az iskola, viszek neki a kedvenc csokijából, illetve egy csokor virágot odaadok neki. Ahogy írtam ezt, elkönnyeztem.. Elé fogok állni holnap, és a felé özönlő kérdéseim közben élőben is el fogok könnyezni, vagy elsírom magam. Mit kéne tegyek? Segítsetek, kérlek Titeket. Nem bírok rendesen enni, gyomorgörcsöm van, rettentően fáj az, hogy valami baja van, és nem mondja el. Már az is felmerült, hogy hirtelen megtetszett neki az a srác, és engem el akar dobni. Nagyon előreterveztük már a jövőt(pontosabban ő, de én teljes mértékben benne vagyok), és így.. ezek után, fél évnyi szeretet/szerelem után nem bírom őt eldobni, ez az első komolyabb kapcsolatom egy lánnyal.. Rengetegen másra ösztönöznek. Előre is köszönöm a segítséget, bocsánat a hosszú szövegért, muszáj volt.. Köszönöm! Sziasztok!
Szia :)
Huh hát ezt elolvasni nem kis feladat.. :D
Sajnos nem ismerem/ismerjük a lányt így senki sem fog tudni “jó” választ adni neked. Lehet besokallt egy kicsit, mert te írtad, hogy szégyenlős alapból. Nem biztos, hogy az volt a jó hozzáállás, hogy még ha finoman is de erőltetted neki ezt a dolgot. Hagyd. Engedd el a témát. Kicsit kiszellőzik a feje, átgondolja mit akar. Ha most esetleg tényleg gondolkodik akkor meg ne mássz rá ennyire mert ezzel csak elüldözöd. Én a helyedben éreztetném vele(nagyon finoman, mértékkel), hogy szereted és mellette állsz bármi is történt, de itt ennyi. Legyél türelmes. Ha meg is tetszett neki a másik srác csak úgy tudod elkerülni, hogy ne hagyjon el, ha nem telepdsz rá most. Ha tényleg igazán szeret, akkor jelentkezni fog magától, ha pedig még sem akkor jobb is így. Inkább lennék egyedül mint egy kapcsolatban ahol a szeretlek csak egy üres szó közben pedig máson jár az esze.
Szia!
Szerintem, egy kicsit sok volt neki, nem azt mondom, hogy hagyjad teljesen, de a leírtak alapján eléggé nyomulósnak érezheti a közeledésed (nem rosszindulatból mondom).
Várjál egy kicsit, tarts szünetet, úgy hogy még nem is jártatok (csók nem volt?), kicsit tulzás lenne a virág meg a csoki.
Esetleg ha nagyon nagyon ragaszkodsz hozzá akkor kísérd haza megint, és ha nem "hideg" veled akkor a végén odaadhatod neki CSAK a csokit,de ne mindenki előtt tedd!
Véleményem szerint nem baj ha kicsit érezné a hiányod, de ha mindig ott vagy és azonnal reagálsz az üzeneteire akkor sosem fogsz hiányozni neki, szóval csak akkor kísérd haza ha ha nagyon nem bírod.
Ha lenne még kérdésed, vagy el szeretnéd mondani mi "történt veled holnap", akkor nyugodtan írj privibe :))
Nagyon rátelepszel a lányra. Te birtokolni szeretnéd. A szeretet az, ha el tudod fogadni, hogy néha nem te vagy a legfontosabb neki. Vagyis hagysz a lánynak egy kis szabadságot. Bízzál benne és ő is bízni fog tebenned. Légy vele tapintatos, fogadd el hogy szégyenlős.
Végül is mit vársz, mikor bizalmatlankodsz vele, tapintatlan vagy és csak magadra gondolsz.
Sziasztok. Nem tudom, hogy ki az akit érdekel, és ki az akit nem érdekel. A napomat írnám le.
Elég furcsa volt a 7 órám, alig tudtam nem rá gondolni, de a pedagógusok elvonták a figyelmemet, hogy engem kérdezgettek állandóan, láthatóan nem voltam a lehető legkorrektebb formában. A hetedik órának a végéhez érkeztünk, amikor megbeszéltük, hogy találkozunk. Hetedik óra végén az édesanyja(ahogy leírtam, magyar szaktanárom) elhívott, és 20-30 percen keresztül beszéltünk, hogy mit kéne tegyek, ő is megtudta hogy mi az én bajom. Ugyanazokat mondta, amiket itt Ti, válaszolók leírtatok: kicsit engedjem el, koncentráljak másra, legyek egyenes(már abban az értelemben, hogy ne szomorkodjak), és húzzak egy korlátot az őszinteségemben, ne mondjam el a bajomat, ne aggódjak érte annyira. A lány közben kint, az ajtónál hallgatózott, hallottam hogy lépked, és valakivel súgdolózik, enyhén aggódtam, hogy mit gondolhat rólam, hogyha kimegyek a teremből. Hát.. kimentünk, a hazasétálástól eltérően(szintén megbeszéltük, hogy hazakísérem:/) megkérdezte édesanyját, hogy hazavisz-e minket kocsival. Vállamat vontam rá, édesanyja elment a nevelőibe szedelődzködni, addig bocsánatot kértem tőle, hogy rányomultam, és nem hittem neki, amikor leírta hogy semmi baja sincsen. Az engedélyével megpusziltam az arcát, majd rámosolyogtam, és mégegyszer mondtam, hogy bocsánat, és visszafogom magam, mivel zaklató már az, ahogy keresem őt mindennap. Majd, elhoztak lakhelyemhez, és odaadtam a lánynak a csokit, illetve a virágcsokrot. Nem köszönte meg, szerintem hogyha az édesanyja nem is mondja neki, hogy köszönje meg és ölelje meg, akkor semmit sem mond, csak annyit amennyit valójában mondott; Aranyos vagy, köszönöm szépen.
Másra kéne koncentrálnom valóban, megpróbálok valahogy, és kicsit lazítani ezen a hurkon, ami köré bevontam őt, kicsit adok neki helyet, és gondolkodási időt, ahogy mondta az egyik válaszoló, pontosan nem tudom már sajnos, hogy hányas számú. Lényeg a lényeg, az édesanyja elmondta, és személyesen adott bíztatást arra, amit Ti válaszolók írtatok. Ahogy leírtam, kicsit engedek a hurkon, adok neki levegőt, várom hogy ő írjon rám, nem akarom elveszíteni.
Kicsit, ugyanúgy szomorú és bús vagyok, hogy az édesanyja kérésére köszönte meg nekem, de van olyan tér, ahol érett, és van ahol nem. Remélem, hogy egyszer megbékél, és visszaszeret, és egyszer megérti azt, hogy nem rosszból kérdezgettem tőle azt, hogy mi a baj, egyszerűen jót akartam neki, de végül kiderült hogy semmi baja sincsen. Nem fogom keresni annyira egy darabig, megvárom míg ő keres. Remélem, az iskolafarsangra már nem egy senkiként fog rám tekinteni, és ismét normális lesz a kapcsolatunk.
Köszönöm szépen a válaszolóknak, hogy írásban is segítséget nyújtottak nekem, hálás vagyok Nektek! Sziasztok! A kérdést nem törlöm, hogyha valaki ilyen problémában van mint én, akkor láthat róla egy példát. Köszönöm szépen mégegyszer! Sziasztok, legyen szép napotok!
Lehet a csoki is túlzás volt. Az olyan mint az orvosnál a hálapénz. Ez olyan mint ha meg akarnád venni. Fizetsz a szolgáltatásaiért. Ezért lehet, hogy megalázónak érezheti.
Ha tényleg szeret téged, akkor nem számít a csoki. Akit szeretünk nem akarunk a terhére lenni, és nem várunk el tőle többet, mint amit adni tudunk. Ezzel ugyanis kötelezővé tetted számára, hogy ő is vegyen neked valami ajándékot, ha szeret.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!