Hogyan tudnám elfelejteni? 17/F

Ugyanúgy éreztem, mint te. Amikor gimibe kerültem roppant nehéz helyzetben voltam, mivel nem tudok nyitni mások felé. De Ő olyan kedves volt, próbált kezdeményezni felém. És volt egy srác, akivel általánosban osztálytársak voltak, tele beszélte a fejem, hogy bejövök neki, próbálkozzak nála. Igazából akkor még nem tápláltam romantikus érzelmeket a lány felé, csak nagyon jól esett a kedvessége.

Egy este végül ráírtam fb-n, és elmondtam neki, hogy tetszik. Persze vissza is utasított egy béna indokkal. Ami bizarr, hogy utána belázasodtam és másnap (hétfőn) nem tudtam suliba menni. Kedden már mentem, de annyira kínos volt nekem, hogy nem bírtam maradni, és kihagytam a hetet.

Ahogy egyre többet gondoltam rá, úgy egyre inkább belé estem. Az egész év ilyen kínosan telt el. Még másodikban is szerettem őt. Sőt, öngyilkos is próbáltam lenni. Nehezen, de az az év is eltelt.

A harmadikkal egy új fejezet kezdődött el, új lányok jöttek az életembe. Bele szerettem valaki újba :) Már nem érzek semmit az első szerelmem után, de ha azon filozofálok, miért is szerettem, meg tudom érteni a régi énemet.

A tanulság, soha nem felejted el, csak az érzelmeidet ruházhatod rá másra.