Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megérthető, hogy ilyen piti dolgok ábrándítanak ki a lányokból vagy ezt már kezeltetni kellene?
Ha találkozom egy lánnyal aki külsőre vonz, egyből a tökéletes belsőt képzelem el mellé és percek alatt levezetem, hogy hogy fog zajlani a közös életünk.
Na most, már ez sem normális, de vannak esetek, mikor a legapróbb tulajdonságok visszafordíthatatlanul elrontják az összképet.
Például az írás vagy beszédstílus, általában ha az egyik stimmel, akkor a másiknál van a buktató. Írásban gyűlölöm ha valaki egyszavas válaszokat ír vagy ha rövidíti a szavakat, meg igazából azt is ha stílustalanul, minden szabályt betartva ír, chaten kifejezetten zavaró a pont a mondat végén. Beszédben meg végtelen listát tudnék írni arról, hogy mi zavar, de még olyan apró dolgok is kiábrándítónak minősülnek számomra, ha nem éppen tökéletes a fülem számára a hangszíne vagy ha gyorsabban beszél mint ami nekem kellemes.
De észrevettem, hogy a külsőségek miatt is ugyanígy el tudom veszteni a varázst, itt már aztán tényleg minden képbe jöhet, kezdve egy rossz helyen lévő anyajegytől a kicsivel ritkásabb hajig mint amit először hittem.
Személyiséget illetően is hasonló apróságok ábrándítanak ki, például ha túlságosan aggódó típus vagy ha túl illedelmes.
Erre van valami kifejezés?
Őszintén szólva, jelenleg úgy érzem, hogy nem való nekem a párkapcsolat, mert ilyen elvárásokkal szörnyen káros hatással lennék a párom lelkivilágára, amit nem szeretnék. Viszont egyedül is elég kaki érzés lenni, szóval ezzel valamit kellene kezdenem, de nem tudom mit tegyek, próbálok a jó tulajdonságokra figyelni, de a tudatomat onnantól kezdve csak a csalódottság érzete tölti be és egyáltalán nem érdeklődöm utána az adott személy után.
Az biztos, hogy nem valami titkolt egoizmus miatt van, ami alapján nekem csak a legjobb jár, mert nem így van, sőt, hatványozottan több hibát tudnék önmagamban felsorolni mint bárkiben akit ismerek, de néha azért örülnék ha egoista lennék, mert akkor legalább magyarázatot kapnék erre az értelmetlen tulajdonságomra.
Egyébként nem csak párkeresés szempontjából vannak ilyen szürreális elvárásaim, barátkozásnál például ugyanez a helyzet, de mostanában főként előbbinél vettem észre, így ide írtam ki a kérdést.
Ötletek? Vélemény? Valami?
válasza:Te a tökéletest keresed. Tökéletes pedig nincs.
Szerinted rajtad mennyi kifogásolnivalót találna egy ember?
Hogy lesz gyereked? Ránézel a szülőszobán a sajátodra, megmondod, hogy az ronda, és a másikat szeretnéd?
Igen, illene egy pszichológus, de legalábbis egyalapos önvizsgálat, mert nem normálisan kezeled a nőket.
Nem való neked kapcsolat, jól látod.
Nem feltétlen egoizmus, lehet, hogy a te valamilyen defekted akarod kivetíteni a másikra, és abban keresel egy stabil tökéletességet. Esetleg torzult az anyaképed, stb.
Ez nem titkolt egoizmus egyáltalán, a probléma másban keresendő, de lehet érdemes lenne lejjebb adnod az igényeket barátkozásban is. Vagy az hogy zajlik? Ránézel valakire, és hah, ott az anyajegye! Ez nem érdekel. WTF Elég gyerekes hozzáállás, de ezt mondja meg inkább egy szakember. Amúgy lehet, hogy a kezdetekben túlidealizálod az embereket, a valóság meg arcul csap. Vagy valójában nem akarsz eléggé kapcsolatot, és a kifogásokat keresed tudat alatt.
válasza: válasza: válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat.
1. hozzászóló:
Tudom, hogy nincs tökéletes.
Mint írtam, több hibát tudnék magamban felsorolni mint akárkiben akit ismerek, ezekkel valószínűleg mások is szembesülnek, szóval valószínűleg rengeteg kifogásolnivalót találna bennem egy ember.
Addig a pontig nem akarok gyereket vállalni, amíg nem érzem úgy, hogy megérettem rá lelkileg és értelmileg, ami még elég messze van.
Én arra gondolok, hogy az eddigi érzelmileg kimerítő kapcsolataim miatt most már egy teljesen megfelelőre vágyok, vagy talán annyira félek a csalódástól, hogy a tudatalattim ilyen apróságok felnagyításával próbálja elérni, hogy ne fussak bele még egybe, ezzel próbál védeni, de a saját defektem másra való kivetítését is nagyon valószínűnek látom, szóval köszönöm az ötletet. Az anyaképem viszont elég stabil, azzal kétlem, hogy probléma lenne.
Tudom, hogy lejjebb kéne adnom az igényeket, azt nem tudom hogyan. Barátkozásnál általában a személyiség dönt, legfrissebb esetben azért szakítottam meg a kapcsolatot egy olyannal, akivel már barátság szint felé haladtunk, mert úgy éreztem nem tiszteli a magánszférám - ha átjött mondjuk délben és mondtam este 8 körül, hogy egyedül akarok lenni, akkor csak nevetett, ha ezután megkértem, hogy menjen el, akkor meg megsértődött és Facebookon nyomta nekem a drámát, én meg úgy voltam vele, hogy erre nincs szükségem - .
Még egyszer köszönöm a válaszod, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan elítélsz, nagyon tartalmas volt.
2. hozzászóló:
Nem vagyok szűz már egy jó ideje, több kapcsolatom is volt, amik többsége remekül zajlott, de mint az előző válaszolónak szánt kommentben írtam, voltak lelkileg megterhelőek is. Ez a probléma kb. 1-1,5 éve áll fenn.
3. hozzászóló:
19 múltam.
4. hozzászóló:
Valószínűleg én is furcsállanám ha mástól hallanék ilyet, de ha chaten teszi ezt, akkor igen, főleg ha már személyesebb dolgokról beszélünk, nem csak az általános, ismerkedésnél először felvetett témákról, nekem teljesen olyan érzésem van tőle, mintha egy hivatalos levelezéssé válna a chat, de egy lánytól nem ezt az érzést akarom érezni, így kiábrándulok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!