Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan mondjam vissza?
Sziasztok! 11. osztályos vagyok, jövő novemberben lesz a szalagavatóm, de már most elkezdtünk rá készülni minimum annyival, hogy nézelődünk pár után. (Ez a lányoknak elég fontos, mert nagyon kevés fiú van az évfolyamban, alsóbb éveseket is felkérünk.) Még az előző tanévben lebeszéltem a dolgot egy osztálytársammal, akivel áltsuli első osztályától kezdve ismerjük egymást. Viszont a srác egy első szerelem szerű dolog volt, már nagyjából hét éve, amikor épp nem más kötötte le a figyelmem, bele voltam bolondulva. Voltak időszakok, mikor csak úgy barátként tök jól elvoltunk, pontosan ilyenkor kértem fel.
Rá pár hónapra viszont úja beleestem, ezúttal be is próbálkoztam nála (előző tanév végén), visszautasított, vagyis megbeszéltük, hogy maradunk barátok, de azóta nem túlzottan keressük egymás társaságát. Igyekszem lezárni magamban a dolgot, de tudom, hogy teljesen sosem fog sikerülni, és számomra nem kis lelki megterhelés lenne vele táncolni. Ugye muszáj lenne egymás szemébe néznük, meg lenne a „testi kontakt", elég sok próba lesz, tudom, hogy kikészülnék.
Ezért szeretném ezt a táncot visszamondani, de nem tudom, hogy hogyan. Előben lesz, az egyszer biztos, de úgy gondolom, nem ártana megindokolni, főleg, hogy nem hiszem, hogy olyan sokat érzékelne a bennem lezajló dolgokról. Nem szeretném a lelki okaimat rázúdítani, ha viszont azzal jönnék, hogy már lebeszéltem mással (vannak „jelöltek"), az is furán venné ki magát, mert miért is szervezkednék, ha már van kivel táncolnom? Tehát nem vagyunk rossz viszonyban, valószínűleg váratlanul érné a dolog, de pár nélkül tuti nem maradna, mint említettem, fiúhiány van.
Tehát kérdés: Hozakodjak elő azzal, hogy első szerelem és nehéz lenne (vagy valami hasonlóval), vagy keressek más indokot?
Látom nem vagyok egyedül, csak én fiú vagyok. Engem az a lány hívott el akibe azóta szerelemes vagyok mióta megismertem, de ő még csak nem is kedvel tudtommal. Egy kórházban töltött eseménytelen nyár után elsőre nagyon jó ötletnek tűnt igent mondani, aztán rájöttem, hogy életem egyik legnagyobb baklövése volt. Egy nagyon jószívű lányról van szó akiről sose gondoltam volna, hogy elhív egy olyan srácot akiről tudja, hogy évek óta érte epekedik, de sajnos most ezt is meg kellett tudnom. Most én is próbálom valami mondvacsinált indokkal visszamondani, mert tudom, hogy csak még jobban szenvednék ha a mostani még nem lenne elég.
17/F
Ez kétségkívül elég kényes kérdés és bonyolult helyzet...
Úgy vélem mindenképp jó döntés, hogy le akarod mondani a táncot, hisz mindkettőtökre nézve nehéz lenne és nincs is rosszabb mint szenvedve,stresszelve,szorongva végig csinálni az egészet.
Szerintem mindenképp megértené, ha őszintén elmondanád az érzéseidet neki, de kicsit talán kellemetlenül venné a dolgot, ami Téged tüntetne fel negatív fényben előtte. (Mert ahogy olvasom neked még számít a véleménye, nem véletlenül aggódsz a lemondás megfogalmazása felől)
Viszont amit én javaslok:
Próbálj más párt keresni és ne görcsölj a dolgon.
Mondd el neki kerek-perec, hogy nem úgy alakultak a dolgaid, meg sokat gondolkodtál az egészről, de sajnálod, mással szeretnél táncolni és kívánj sok sikert neki is a "párválasztásban" (már ha akar táncolni)
Mindenesetre a lényeg: Ne stresszeld túl!!!
Aztán keress más személyt akivel szívesen összeállnál és akihez baráti kapcsolaton kívül nem fűződik egyéb érzelem.
És érezd jól magad! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!