Miért van az hogy én nem kellek senkinek?

17/L vagyok, 1 embernek kellettem volna eddig, ám egy hülye irigy nő, akinek szintén ő kellett volna, aki nekem udvarolt negakadályozta...

Szekállt, megalázó volt velem miatta, hazudott is neki rólam.

(Mindez egy kondiban történt, a portás volt az a nő, az udvarlóm a tulaj. A többi portást is ellenem fordította. Megalázóan üdvözöltek mások előtt, elképesztően bántóan néztek rám, bunkón szolgáltak ki, hazudtak rólam neki. Sőt, direkt provokált is. Elképesztően bunkón közölte velem, hogy távozzak. "XY Záróra!" De olyan stílusban, mintha a seggéből rántott volna ki. Noha még más is edzett, s mást nem siettetett ennyire. Így egy idő után egyszercsak fölháborodtam, és 1x 4 perccel később mentem el, mert elegem lett, meg akartam mutatni, hogy ez így ilyen stílusban nem működik. Persze beárultak csak azért is, úgy hogy előttem másfél perccel ment el vki, ő róla nem szóltak, sőt nem is sietették. Szép kis történet.)

Egy idő után emiatt nem bírtam, és elutasító lettem vele... Később, mikor szóltam neki, mert még mindig ment a derbi, nem hitt nekem, mert hazudtak neki rólam. Azóta tojik rám egyszerűen..

Ő volt a legelső az életemben aki udvarolt, és azóta sincs senki.

Mindenki nő panaszkodik, hogy ő csak arra kell. Én már a két kezem összeteszem csak "azért" is.

Ám ezt úgy képzeljétek el, hogy akkor amikor ez történt, nagyon jól néztem ki még. Azóta lesérült az összes ízületem, s már esélyem sincs jól kinézni. Nem bírok leállni az edzéssel, mert kényszetesen csinálom/csináltam. Így esélyem sincs meggyógyulni. Iszonyatos depressziós vagyok, mióta ez az állapot van.

Viszont priviben szívesen küldök képeket, ha megadtok e-mailt, mert kiváncsi vagyok, hogy tényleg olyan rosszul nézek-e ki. Mert mást már nem nagyon tudok emiatt felelőssé tenni...