Szívből szeretetet szívből gyűlöletté alakítottam. Mit tegyek?

Sziasztok!

(fiatal, 18 éven aluli lány vagyok)

Kezdem a legelejétől...

Nyár elején (még mikor volt suli), beilleszkedtem egy haveri körbe. Ott volt egy fiú, akinél észrevettem, hogy kicsit többet foglalkozik velem. Megkérdeztem a haverjait, hogy tetszem-e neki és kiderült, hogy igen, jól gondoltam. Az elején még nem akart tőlem semmit, mert azt hitte nincs esélye nálam, de azért rám írt sokszor. Mikor megtudtam, hogy tulajdonképpen hiába tetszem neki, de nem akar próbálkozni nálam valamiért rosszul esett... Beszéltek vele a haverjai, hogy kezdjen már valamit, mert tökre összeillenénk és, hogy miért nem próbálkozik nálam, stb. Végül megkérdezte van-e esélye nálam. Mondtam, hogy van. Örültem neki, hogy engem akar és bókolt, próbálkozott, mindent megpróbált, hogy ,,megszerezzen"... Na igen, viszont elkezdtem érezni egy olyat, hogy nem tudom mit érzek... hogy lehet jobb lenne nélküle... És hogy lehetséges, ha egy helyes, kedves fiú megjelenne simán átváltanék rá... Ezeket a gondolatokat próbálta kiverni a fejemből, hiszen végre volt egy olyan fiú, aki rá sem nézett más lányra, csakis értem küzdött és megbízott bennem. Pár napja rájöttem, hogy ez nem mehet tovább. Nem őt szeretem, hanem azt ahogy bánik velem, hogy még senki sem volt ilyen figyelmes velem és, hogy prioritás vagyok számára. Két napon át furdalt a lelkiismeret, mert úgy éreztem játszottam az érzéseivel. Aztán már nem bírtam tovább, hogy úgy viselkedjek, mintha semmi bajom se lenne, szóval rájött, hogy szomorú vagyok... Személyesen szerettem volna pedig elmondani neki, de már késő volt. Mondta, hogy most már mondjam el. Jelenleg gyűlöl, hogy ,,játszottam az érzéseivel" és nem bízik bennem soha többet, mert hagytam, hogy próbálkozzon nálam. Sosem voltam még ilyen szomorú egy fiú miatt. 2 órán át sírtam megállás nélkül..A szemeim véresek és feldagadtak. Eleve rosszul esik, ha valaki nem kedvel, de ő olyan jó volt hozzám, nem ezt érdemli és annyira sajnálom, de nem tudom irányítani az érzéseim.

Nem tudom mi tévő legyek. Azt szerettem volna, hogyha nem is maradunk barátok, legalább értse meg és ne haragudjon rám vagy miután megnyugodott (ami lehet kb. 2 hónap is) utána újra lehetünk haverok.

De nem. A haverjai (tehát az én haverjaim is) megharagudtak rám, hogy összetörtem a szívét. Egyikőjüktől tudom, hogy már nem akar jóban lenni velem.

Tudom ezt nagyon elszúrtam... Nem szeretek senkivel sem rosszban lenni, de ez még annál is rosszabb, hiszen az egész nyarat velük töltöttem... Ezen tényleg csak az idő tud segíteni? Mert azt iszem már semmit sem tehetek :(