Most mit tegyek?

Van egy lány velem egy idős. Elbűvölően szép gondoskodó megértő és nagyon vicces okos. És én elhívtam ezt a lányt egy randira beszélgettünk jól éreztük magunkat egyszerűen tökéletes volt. Ez így is ment tovább egyre több randi volt, majd egyszer elcsattant az első csók. Akkor voltam igazán szerelmes belé. Teltek múltak a hónapok sok közös programot kitaláltunk, megvalósítottuk. Egyszer csak sétálok egyedül a parkban majd meglátom a lányt egy másik fiúval, csókolóztak. Nem tudom mit kellet volna tennem, gyorsan kitaláltam valamit, odamegyek hozzájuk és megkérdeztem tőlük hogy jól szórakoznak-e. Már remegtem az idegtől de próbáltam úgy tenni mintha a világ legtermészetesebb dolgát tettem volna. A srác nem tudott a kapcsolatról, de mikor megláttam a lány arcát mintha a halállal nézett volna farkas szemet. Teljesen elsápadt, hirtelen dadogni kezdett és próbálta azt kinyögni, hogy engem nem ismer. Aztán leesett a srácnak is, hogy mi a helyzet. Nem szólt semmit csak sarkon fordult és elment (azóta sem láttam). Ekkor megkérdeztem a lányt, hogy miért tette ezt. Erre csak annyit mondott: Sajnálom. Ekkor már nem voltam ideges inkább elszomorodtam, kétségbe estem. Szó nélkül otthagytam a lányt. Hazamentem és bezárkóztam a szobámba. Jöttek tőle a bocsánatért esedező üzenetek de nem néztem meg lenémítottam a telefont. Este volt már ígyhát lefeküdtem aludni. Másnap elmentem sétálni és közben gondolkodtam, arra jutottam, hogy ennek a kapcsolatnak nem lehet így vége. Megbeszéltem a lánnyal egy találkozót estére. A lány már a megbeszélt időpont előtt ott volt a helyszínen. Szégyellte amit tett nem mert a szemembe nézni, mondam neki, hogy beszéljük meg most a történteket. Sétáltunk és beszélgettünk elmondta azt is hogy a srác iránt semmit nem érzett, ezt nehezen hittem el. A találka alatt egyszer sem veszekedtünk mert mindkettőnknek csak rosszul esett volna és mégjobban elhidegülünk egymástól. Eldöntöttük hogy 6 hónapig nem találkozunk és ha egyikünknek sem lesz senkie akkor előlrőr kezdhetjük a kapcsolatot. Teltek a hetek senkim sem volt nem akartam elveszíteni a lányt. mikor lejárt a fél év egy kávézóban találkoztunk. Jól éreztem magam mellete éreztem, hogy szabad vagyok a múlt már nem érdekelt. Újrakezdtük. Ismét eljöttek azok az idők mikor még csak randizgattunk. És megint szerelmes lettem belé. A legszebb érzés volt a világon és a lány is viszonozta. Mostanra már a múlt teljes homályba veszett és csak is a jelennel foglalkozunk, szeretjük egymást és csak ez számított.

És itt teszem fel a kérdést. Jól cselekedtem? Megérte ez az egész? Vajon megbízhatok benne annyira mint először?

A lány akiről beszéltem nem létezik. De gondolj bele nem lenne jobb ha így végződne egy kapcsolat? Vagy ha nem is jönnek újra össze. De azért sokkal jobb békésen elválni mint haraggal nem?