Csak szerintem ezert nincs baratnom mert hulyenek neznek? :D

Ebben a korban nekem is szokták azt mondani hogy nem vagyok komoly. Aztán később értettem meg az okát: Csak a komoly dolgokat tudom és szoktam komolyan venni.

Példákat is mondok. Amikor ismerősökkel beszélgettünk egyik lányról, mindig spontán elkezdtem komolytalankodni, viccelődni. Idővel kiderült az oka, amit bizonyára a komolytalankodásom pillanatában is megérezhettem. Az hogy a lány és egész családja olyan akik nem az előrejutásukért élnek hanem például az alkoholért.

Aztán később mikor megnyílt a vasfüggöny és külföldi hölgyekkel is megismerkedhettem és találkoztam egy meglepően gazdag hölggyel, akkor meg saját magamon is meglepődtem amikor láttam hogy mennyire komoly is tudok lenni.

Vagy egy másik példa a karrier területéről: A fősulin egyik tanárom megkérdezte hogy komolyan veszem-e egyáltalán amit tanulunk. Bár szinte jeles tanuló voltam, ráadásul nála is. Nem válaszoltam neki, csak gonolatban született meg a fejemben az amit legszívesebben kimondtam volna. Azt hogy csak komoly dolgokat szoktam komolyan venni.

Majd mikor később a saját üzletemmel foglalkoztam, azt meg komolyan vettem, hisz benne nem alkalmazott voltam, jól jövedelmezett és időmet is minimálisan rabolta. Míg a fősulit naná hogy nem vettem komolyan, hisz nem azért tanultam ott hogy utána diplomával olyan állásokat kapjak amit akár egy szakmunkás is betölthet vagy egy technikus, keleti bérekért. Ennyi erővel akkor már akár óvodává is lehetne alakítani az iskolákat, hogy méginkább ne lehessen komolyan venni.

Én a viccesebb fiúkkel inkább csak haverkodom, nem járnék velük csak ha nincs más. Nincs bajom ha van humora a srácnak, legalább nem lehet unatkozni mellette:D De a pasinak inkább komolyan fiút tudok elképzelni

15l

Én is pont ilyem vagyok. Néha azt hiszsik hogy komoly vagyok de ha meglátom valamelyik haverom ott elszabadul a pokol...

Szerintem nem gyerekes én bírom ha egy srácccal nem kell komoly fejjel ülni, jó ha tudunk hülyéskedni. :)