Ti is ezt tettétek volna?

Én hagynám az egészet :). Ő szerintem még korrekt is volt mert megmondta neked őszintén és nem hitegetett. Ha meg rátapadsz biztos nem lesz kedve veled beszélni.

Ha "csak" a távolság a gond,akkor szerintem egy próbát megér. Nehéz dolog,de én nem látom az ilyen helyzeteket reménytelennek.

Beszélnék vele, mert nyilván ha szeretem akkor érdekel mi van vele. Én el tudnám fogadni, hogy csak barátok legyünk. Ez az ő döntése, meg tudom érteni, mert olyan óriási nagy távolságokkal nem nagyon lehet mit kezdeni. Persze vannak, akik ebbe belementek, és összejött nekik a dolog, és ma már házasok, talán itt is olvastam már ilyen sztorit Gyk-n, de ott mind a két fél egyértelműen nyitott volt olyan jellegű megoldásra, hogy várják ki, amíg nem lesz annyi pénzük, hogy össze tudjanak költözni. De a te esetedben a másik fél pedig nem nyitott; számomra ez így el is döntötte a kérdést. De amúgy persze, hogy érdeklődnék iránta, hogyha fontos nekem, és tudom, hogy én is jelentek valamit neki, tehát nem erőszakolom rá magam, nem mászok rá, hogy akarata ellenére is keresem vele a kapcsolatot; hanem úgy gondolom, hogyha arra viszont nyitott, hogy levelezzetek továbbra is, akkor simán az tiszta ügy; levelezőtársak még lehettek. Meg később esetleg még talán lehet akármi is, ha oda tudnál költözni, ahol ő lakik, de lehet, hogy addigra már lenne egy másik barátnője, és lehet, hogy elmúlnának addigra az irántad való érzései, már ha vannak neki olyanok, vagy pedig nem múlnának el , és fennmaradnának neki továbbra is. Ilyenkor is még két esélyes ebben a verzióban is; vagy elhagyná az akkori barátnőjét és felrúgná a kapcsolatát teérted, vagy pedig nem.

Igaza van. Ne vedd rossz néven. :)