Akik szakítottak! Hogy tettétek magatokat túl az exeteken?

Én szakítottam, de így is kellett idő hogy feldolgozzam utólag, meg előtte is, hogy rászánjam magam a döntésre. Az első kapcsolatom volt, több mint 2 évig voltunk együtt, nagyon jól kijöttünk, nem haragudtam rá, most se haragszom, de rá kellett jöjjek, hogy egyikünk se igazán boldog, főleg ha abba az irányba haladunk tovább amerre elindultunk. Az életfelfogásunk némileg és elveink bizonyos téren különböztek, annyira hogy a fizikai megvalósulásuk problémákat okozott. Mivel ezeken nem igazán lehet változtatni, maximum elnyomni, tettetni, ezért nem volt mit csinálni, megbeszéltük hogy valószínűleg ez az egyetlen megoldás és szakítottunk. A feldolgozásban segített hogy folyamatosan tudatosítottam magamban, hogy ez volt a jó dönts és majd találkozunk mindketten valaki mással, akivel boldogabban leszünk. Sokat beszéltem a dolgokról pár barátommal, akiknek a nézőpontja sokat segített, meg ahogy átbeszéltem a történteket, érzéseket, egyre biztosabb lettem a döntés helyességében. A volt barátommal is sokat beszéltünk, szóval nem volt ott az üresség annyira egyikőnkben sem, meg egymás közt is le tudtuk tisztázni mindent. Szóval fokozatos és jól átgondolt volt a szakítás, nem hirtelen jött a volt barátomnak se, előtte már érzékelhetőek voltak a problémák. Meg sok segítséget kaptam, igyekeztem nem bezárkózni a szobámba, akármennyire is csak ahhoz volt kedvem. No meg az idő is segít, mondjuk nekem viszonylag gyorsan ment a lezárás, egy hónap alatt kb túl tettem magam rajta.