Hogy fogadjam el az orok maganyt?

Nem a kulsommel van a gond, hanem a belsommel..

Szornyen pesszimista ember vagyok, mindenhol a rosszat latom es a rosszat keresem.

Barataim nincsenek.

Barátnőm még nem volt és akár hiszitek akár nem de lehetett volna már párszor de mindig elküldtem őket mivel magamban ugy állok az egeszhez hogy ugyis ramunna egyszer aztan pedig kidobna es nekem lenne gyotrelmes a lelkifajdalom..

Egyszoval félek szeretni és másokat közel engedni magamhoz, mivel tudom hogy egyszer úgyis elmennek es yah az csak nekem lenne felesleges fájdalom.

Viszont ez igy nem jo mert az is nagyon faj melyen a lelkemben, marmar tépdes es mar engem belulrol a nem tudom miota tartó magány.

Se barátok, se haverok soha, se barátnők, se semmi, miota vagyok azota csak egyedül en létezem a vilagomban es sohasem kapott szerepet más..

18f