Szerintetek ez miért van?

Van egy fiú,aki nagyon tetszik,viszont évente látom csak,akkor is másfél napra. Ezalatt minden lehetséges alkalommal igyekszem a közelében lenni,ő mondjuk leszar engem és idén nem is beszéltünk,de hát ez van,ezt kell szeretni...

Amíg a közelében voltam,rengetegszer ( amikor volt rá lehetőségem mindig ) bámultam,már az sem érdekelt,ha észreveszi,mert az előttem álló egy év szenvedésre koncentráltam. Szinte beleégettem a fejembe minden egyes mozdulatát, viszont rettegek,hogy egyszerűen el fogom felejteni.

Miután otthagytuk azt a helyet és hazaindultunk, borzalmasan éreztem magam. Sírtam , hánytam, kétségbe voltam esve. Pénteken és szombaton voltam a srác közelében, az utána következő héten csak boldog zenéket hallgattam, ami csak egy kicsit is rá emlékeztetett azt borzalmasan fájt hallgatni. Ilyenkor szorított a mellkasom, hányingerem lett és hasonlók. Ez normális ugye ?

A második kérdésem az lenne,hogy a következők miért vannak ?

Van egy egész Spotify lejátszási listám,amin csak azok a dalok vannak,amik rá emlékeztetnek,ezen a listán pontosan 23 dal van. És annyira imádom hallgatni őket,mert ilyenkor valahogy közelebb érzem magamhoz, érzem a fájdalmat és kétségbeesést, viszont egyszerűen olyankor megnyugszom. Ilyenkor felidézem a közös emlékeinket ( régebben beszéltünk már,párszor játszottuk együtt, 7-8 évesen ( nem kell rosszra gondolni ) - a nevét nem tudom ,tehát ráírni sem tudok - , eljátszok a gondolattal,hogy mi lenne ha...

És ezek után érzem teljesnek magam,persze elmondhatatlanul hiányzik,de mégis jobban leszek .

Egyébként magához a településhez is kötődöm,olyan,mintha a második otthonom lenne, pedig tényleg csak évente vagyok ott és a városnak csak egy kis szegletét ismerem. Én ott és mellette érzem magam IGAZÁN jól.

Segítenétek,hogy ez mitől van ?