Nem tudom eldönteni hogy valójában szeretem-e, vagy csak megszokás-e az egész?

Én 20F, ő 17L.

Az a helyzet, hogy nem tudom mi legyen a kapcsolatunkkal.

A történet ott kezdődött, hogy egy házibuliban mondtam neki hogy tetszik(valójában nem tetszett), és összejöttünk másnap, hogy megpróbáljuk az egészet. első pár hónap szép volt jó volt, de aztán jöttek a gubancok... én érettségiztem, ő kiakadt, hogy nem találkozunk ez miatt, utána nyáron dolgoztam, végig, ő kiakadt, hogy nem találkozunk, jött a gólyatábor, egyetem, kevés időm van amúgyis hétvégente, és ebbe kell belesűrítenem mindent.

Rengetegszer összeveszünk, sokszor hülyeségeken, és nem tudom hogy akarom-e még folytatni. Nekem nem jó, hogy egy héten 3 napig veszekszünk meg nem beszélünk, aztán elvileg kibékülünk, amire hazamegyek hétvégére, és utána héten kezdődik minden előről. Legtöbbször az van hogy nem vele vagyok hanem a barátaimmal, vagy az autómat szerelem, és nem vele foglalkozok.

Elérkeztem ahoz a ponthoz, hogy dobjam-e a vele együtt töltött több, mint másfél évemet, vagy lehet még javítani?

Fiatal az agya, nem érti meg az életemet, a saját kis dolgaimat.

A kapcsolat

előnye: van valaki, aki megért (de ez más is lehetne)

hátránya: folyamatos veszekedések, rossz hangulat, kevés idő, kevesebb pénz.

Próbáltam megbeszélni a dolgokat, de hiába.

Ti mit tennétek a helyemben?

(egy kétségbeeset egyetemista választ keres)