A párom bipoláris. Mit tegyek? 16/L

Mikor megismerkedtünk (ugyanabba a gimibe járunk, osztálytársak vagyunk), még senki nem tudta róla, hogy beteg, nekem például fel sem tűnt. Nagyon szeretem, ő az életem értelme, és egyáltalán nem ítélem el emiatt, próbálom támogatni a szüleit is, rengeteg időt töltök vele.

Három hónapja vagyunk együtt, eddig minden tökéletesnek tűnt. Néha már viccesen jó kedve volt, máskor azt akarta, hogy csak vele foglalkozzak, verset írt nekem (pedig állítólag soha nem érdekelte a költészet), egyszóval mániás volt. Ez nem tartott hosszabb ideig, egy-két héten át voltak olyan pillanatai, mikor teljesen ki volt virulva, utána normálisan viselkedett.

És mint derült égből villámcsapás, úgy változott meg pár nap alatt a hangulata. Egy hétig nem volt iskolában, nem lehetett elérni, a szülei azt mondták, hogy csak a szobájában ül, és még velük sem akar beszélni. Nagyon aggódom miatta, két hét alatt csak egyszer reagált az üzeneteimre, akkor is csak annyit, hogy "Ne aggódj miattam. Majd beszélünk. Szia". Félek, hogy nem szedi a gyógyszereit, vagy csinálni fog valamit magával, és az egyedüllét engem is tönkretesz... Látni akarom, segíteni szeretnék neki, de meg sem tudom közelíteni.

Sokat beszélgettem a szüleivel, azt mondták, hogy már egy ideje nem volt ilyen depressziós periódusban, és a mániás időszakában sem csinált most olyan őrültségeket. Sajnos az is kiderült, hogy nem egyszer akart már végezni az életével, és most iszonyatosan félek, nem akarom, hogy ez történjen vele. :((

Mit tegyek? Nem akarok szakítani vele, biztos, hogy megpróbálna tenni valamit, és én sem akarom elveszíteni. Szeretem, de ezt nem bírom, bele fogok bolondulni abba, hogy semmit nem tudok róla...