Az normális hogy ez féltékennyé tesz?

Szülinapi bulit rendezett nekem a párom, ahova meghívott nagyon sok embert, köztük a legjobb barátnőimet is. Nagyon jól elvoltunk, sokat táncoltunk együtt, de a barátom alig foglalkozott velem. Majdnem minden lánnyal rengeteget táncolt, csak velem nem, és ez nagyon kellemetlenül érintett, mert mások szóba is hozták hogy ő szinte csak velem nem táncol. Szoltam neki, hogy szeretnék vele tobbet tancolni, és hogy zavar amit csinál, de csúnyán összevesztünk, mert szerinte ebben semmi nincs, és ha ő nem kéri fel a lányokat akkor azok nem is mentek volna a tánctérre. Abban igaza volt, hogy neki ez a buli nem kis munka volt, és nagyon örültem hogy bevállalta értem, és nagyrészt tok jol ereztem magam. Egyedul ilyenkor zavart, amikor szerettem volna ha mar en vagyok az ünnepelt, hogy velem foglalkozik a legtöbbet, és sokat táncolunk, de nem így volt. Rosszul esett hogy volt hogy elestem, és ahelyett hogy felsegített volna felkérte valamelyik barátnőmet táncolni, éd otthagyott. Ha sokat iszik (márpedig nagyon részeg volt) akkor mindig ilyen, sosem figyel rám, és ez mindig is zavart, de azt reméltem hogy ha már az én bulim lesz, odafigyel erre. Nyilván nem akartam volna vele lenni egyfolytában, es bízom teljesen a barátnőimben, néha láttam rajtuk hogy őket is kellemetlenül érinti a baratom közeledése. A tobbi fiú nem nagyon akart tancolni, a baratom ezert is mondta h muszáj volt felkérje oket. De ez engem mégis zavart, es megijesztett, hogy semmire nem emlékezett a buliból szinte, még az osszeveszesunkre sem.. Szerintetek hulyeseg hogy ez zavar engem, vagy érthető? Mit kéne mondjak neki, hogy áterezze? En is sokat táncoltam egy másik fiuval (mivel a baratom nem kért fel..) amire ő azt mondta h orult is neki h jol elvoltunk.