Miért nem tudom elfelejteni?

A történetem rendkívül bonyolult.Első nagy szerelem volt,lassan már 3 éve. Mindig is elég nyomi voltam(nem viselkedésben,hanem inkább külsőleg),barátaim mindig voltak,de soha nem tetszettem senkinek,és ez már fiatalon nyomott hagyott bennem.A fiú nagyon kedvesen viselkedett velem,nem hittem el,hogy én tetszhetek bárkinek is. Bejött nekem,túl jónak tartottam magamhoz.Jött az iskolaváltás,nem találkoztunk többé.2 év telt el azóta,"felnőttünk". Nekem még mindig ő a nagy szerelem,senki más nem tetszett. A különbség is nagy lett köztünk,mindig is a jókislány-rosszfiú felállásban voltunk,de ez egyre csak erősödött,az iskola miatt is.Én erős gimibe járok,ő pedig "gyűjtősuliba",az ilyen srácokat tőlünk sajnos minden lány lenézi.

Most,hogy már úgy gondolom,elég idős vagyok hozzá,lassan jöhetne az első srác az életembe,itt motoszkálnak a fejembe a régi emlékek.

Tudom,hogy nagy harc lenne ez a környezetemmel,nem "anyukák álma" a srác,és alapból nagyon nehéz lenne vele nekem is,főleg első kapcsolatnak,mégsem tudok túllépni rajta.Nem mellesleg külsőleg is nagyon bejön a srác.

(Ráadás:barátnőmnek is ilyen kapcsolata van,végignéztem nagyon sok veszekedést,hallgattam hogy savazzák a barátnőmet a barátja miatt,és ez sem változtatott semmit

az érzelmeimen)

Lehet,hogy ez azért van,mert ő volt az első fiú,aki hajlandó volt a rondaságom ellenére szóba állni velem? Vége lesz ennek valaha,vagy nekem mindig ő kell? Mi a véleményetek az egészről?