Mi ez amit érzek? (Bővebben lent)

Van egy srác akivel barátok vagyunk és tényleg nagyon bírjuk egymást. De nekem vannak ilyen"kirohanásaim" amikor random szeretnék tőle egy ölelést vagy egy puszit. Sőt, néha amikor elbambulok, arról is szoktam fantáziálni hogy milyen lenne vele csókolózni. (Még nem csókoltam meg senkit, és szerintem ez így van rendben a korom miatt). Napokig (kb egy hétig) van rossz kedvem mikor megtudom hogy új barátnője van. Viszont mikor megtudom hogy szakítottak, három méterrel a föld fölött járok és ettől bűntudatom is van mert látom a srácon hogy mennyire letört, és arra gondolok hogy nem kéne ennyire boldognak lennem amikor ő ilyen rossz állapotban van. De akaratlanul is folyton vigyorgok.

Szeretem ha ez a srác megérint (megsimítja a karomat, vagy a fülem mögé tűr egy kiszabadult hajtincset), szeretek vele másokkal esetleg kényelmetlen témákról beszélni, szeretem csak úgy bámulni őt, mert (ha lehet ilyet mondani egy 17 éves fiúra) egyszerűen gyönyörű. Szeretem a hangját, a nevetését, a mosolyát. Imádok együtt nevetni vele, piszkálódni egymással.

Viszont nem érzem úgy hogy tudnánk egy párt alkotni. Nem tudom miért, és ezért nem tudom mi is ez amit érzek. Egyébként én egy visszahúzódóbb lány vagyok aki nehezen nyílik meg. Ezért is olyan különleges ez a fiú. Előtte nagyon könnyű kibontakoznom...

Nos, ha idáig elértél, akkor nagyon kitartó lehetsz és köszönöm hogy szántál rám pár percet. Ha tudsz segíteni, kérlek tedd meg.

14L