Ciki hogy még sosem volt senkim? Miért van ez?

Én nem érzem feltétlenül cikinek, viszont nagyon zavar:(

Hiányzik egy fiú az életemből, szeretném ha lenne valakim, kíváncsi vagyok milyen érzés csókolózni vagy szeretkezni, milyen érzés ha az embernek van egy barátja, és ott van az érzés hogy nem fog egyedül megöregedni.

Idáig nem zavart, de tavaly elkezdtem azon gondolkodni hogy "kifutok az időből". Elvégre az osztályom, vagyis korombeliek nagy részének már volt barátja(nem is egy), csókolóztak, sőt, szexeltek is.

Olyan gyereknek érzem magam, hogy lassan egy 10 évesnek nagyobb szerelmi életem van mint nekem:(

Pedig ha lenne valakim értékelném, sosem csalnám meg és tiszta szívből szeretném.

De az a baj hogy a környezetemben nincs egy normális fiú sem.Volt 1-2 aki próbálkozott de nem gondolták komolyan, az egyik legjobb fiú barátommal pedig az volt a baj hogy nem volt köztünk "kémia" pedig ő volt az egyetlen akinél láttam hogy tiszta szívből szeret és komolyan gondolja.

Az a baj hogy túl komolyan veszem? Nem szeretnék futókalandokba belemenni, ha lenne valakim akkor komoly, több éves, sőt, életre szóló kapcsolatot szeretnék vele.

Vagy csak simán taszítom az embereket? Nem vagyok csúnya, viszont csendes (introvertált) vagyok, sok fiú az osztályban pedig azért nem mert közeledni, mert túl okosnak tartottak(?), legalábbis én így hallottam vissza mástól, hogy elijesztette őket hogy csendes és okos vagyok. De az is lehet hogy csak nem adok esélyt ismerkedésre, elvégre nem járok bulizni, de ezen nem tudok változtatni, frusztrál a tömeg, vagyis szinte minden szórakozóhely ahol korombeliek vannak:(

17/l