Miért vagyok ilyen elviselhetetlenül hisztis vele?

Sose tartoztam azok közé a tipikus hisztis libák közé, akik azon nyávognak, hogy letörik a körmük, ha arrébb kell tenni két széket. Abból sem csináltam nagy ügyet, ha valaki beszólt, vagy valami bántót hozzám vágott, tényleg abszolút nem tartoztam a hisztis lányok közé, egyedül az anyázásra ugrottam, de arra a mai napig ugrok.

Lány létemre a fiúkkal jobban kijövök mint a lányokkal, így a legjobb barátom is fiú. Ő a padtársam suliban szóval elég sokat vagyunk együtt. Nagyon szeretem, rengeteget tett azért, hogy jobb ember legyek és nem akarom elveszíteni, viszont van egy olyan bajom, hogy az utóbbi idöben annyira hisztis lettem, hogy legszívesebben kidobnám magam az ablakon és ezek a hisztik általában vele vannak, mivel a hétköznapjaim 90%-át vele töltöm. (Nem hobbiból, suli miatt) Néha nem értem mi üt belém, behisztizek egy csomó olyan dolgon, amin azelőtt soha és hatalmas meggondolatlanságokat mondok. Alapból is meggondolatlan vagyok, de amikor rámjön egy hisztiroham, akkor meg pláne. Általában csak vele vagyok nagyon hisztis. Ötletem sincs mitől lehet, mert semmi nem változott az elmúlt időben, annyi, hogy neki lett barátnője, de az enegem nem zavar. Nem a kedvencem a lány, de hát az ő döntése.

Én nagyon szeretnék leállni ezzel a sok hisztivel, mert saját magamat is idegesítem és a környezetemet is, de egyszerűen nem megy.

Valakinek valami ötlet, hogy egyáltalán mitől lehettem hirtelen ennyire hisztis mikor előtte nem voltam? Miért csak vele hisztizek? Hogyan állíthatom le magam a leggyorsabban amikor rámjön a hiszti?

Már lassan ott tartok, hogy kiiratok valami nyugtatót, hátha akkor nem leszek ilyen elviselhetetlen.

Népművészeti agyagedény (khm...) válaszadók kérem kíméljenek.

Előre is köszönöm a hasznos válaszokat!