Ezért undorodik tőlem mindenki?

15 éves lány vagyok, és még sosem volt barátom. Annyira nem hiányzik, de azért elgondolkodtam.

Nagyon gyerekes viselkedésem van, mindenen nevetek, még az utcán is ugrálva megyek végig, az anyukám vagy a nővérem kezét fogva.

Igazából lelki problémákkal küszködök, (pszichés beteg vagyok) és így próbálom magamat felvidítani.

Ahoz képest a gondolkodásom komoly, ezt azok tudják akik ismernek, hogy az eszem rendesen vág.

Nem mondom azt, hogy érettebb vagyok a korosztályomnál, mert jövőre csak még érettebb leszek, mivel fejlődésben vagyok, kamasz korban.

Ha sok ember vesz körül csendes vagyok, és nem merek megszólalni, de ha olyanok vannak körülöttem akiket szeretek, akár még az utat is képes vagyok végig szaltózni, vagy tenni a fejem.

Egyetlen egy barátom sincs. Csak suliba járok el, onnan egyenesen haza. Nem vágyok párkapcsolatra, csak elgondolkodtatott a kérdés, ez lehet az oka hogy nem érdeklődik irántam senki? Mivel szép vagyok (Igen, minden lány ezt mondja, tudom) De ha bele nézek a tükörbe én elégedett vagyok a látvánnyal. Vékony is vagyok, és jó adottságok van. Egyedül ezt a viselkedést tudnám válaszként felhozni, mikor gyerekesen viselkedem, vagy épp olyan vagyok mint egy kiköpött autista.

Szerintetek?