A volt barátommal még nagyon szeretjük egymást, de egyikünk sem szerelmes már. Mi legyen? 17/L

Már lassan 3 éve ismerjük egymást. Nekem ő volt az első nagy szerelmem, az első kapcsolatom vele volt. Először fél évig voltunk együtt, majd szétmentünk a veszekedések miatt és amiatt, mert ő akkor még nem volt igazán szerelmes belém. Nagyon sokat szenvedtem a hiányától, de pár hónappal később lett új barátom, akibe szintén nagyon beleszerettem, de ő végig csak kihasznált és nem szeretett. A volt barátom pedig akkor jött rá, hogy nagyon szeret, mikor az új párommal voltam. Szakítottam az új párommal is, mert csak tönkretett, hiába szerettem nagyon. Akkor az első barátom sokáig küzdött értem, hogy visszaszerezzen, és én is rájöttem hogy szeretem őt még, mert mellette tudok önmagam lenni és boldog lenni. Majd újra összejöttünk, 10 hónapig együtt voltunk, de nekem már az elejétől kezdve nem volt már meg ugyanaz a szerelem amit az elején éreztem. Ő viszont akkor volt nagyon szerelmes belém, valamennyire boldog is voltam mellette, mert nagyon szeretett és megbecsült, és én is szerettem még őt. 10 hónap után szakítottam vele, mert úgy voltam vele, hogy nem éri meg szerelem nélkül együtt lennem vele, majd csak találok olyat, akivel kölcsönösen, igazán szeretjük egymást.

Igazából ő sem bánta nagyon, hogy szakítottunk már fél éve, de eleinte igazából mindkettőnkenk rossz volt egymás nélkül.

Szóval szakítottunk, pár hónapig nem is beszéltünk egymással, én próbáltam ismerkedni, találni olyan fiút akivel szerelmesek leszünk egymásba, megakartam találni a másik felem, de nem ment. Az összes fiúnak aki tetszett nekem csak "arra" kellettem, lett olyan srác is, akibe nagyon beleszerettem nem rég, de őt sem érdeklem igazán, legfeljebb csak egy éjszakára kellenék neki. És szó szerint az összes pasin ezt tapasztalom, aki tetszik nekem, hogy mindegyik komolytalan, az összes csak szórakozik a lányokkal.

A volt barátommal már kb 2 hónapja újra beszelgetünk napi szinten, és úgy érzem, hogy nagyon rossz lenne, ha ő nem lenne nekem. Volt hogy éjszaka felhívott és 2 órán keresztül beszéltünk. Neki bármit elmondhatok, ő az egyetlen aki igazán ismer engem, és aki így is szeret, törődik velem. És én is szeretem még őt, de tudom, hogy nem vagyok már szerelmes, viszont teljesen olyanok a reakcióim meg minden vele kapcsolatban, mintha az lennék. El tudnám képzelni, hogy leéljem vele az életemet (persze ez még messze van, csak jólesik ilyenre gondolni néha). Általában azt érzem, hogy megtaláltam a másik felemet, hogy kiegészítjük egymást, és állandóan vele lennék, mindig jól érzem magam vele, ha nincs velem, akkor hiányzik. És ő is így érez velem kapcsolatban.

Viszont én beleszerettem egy srácba, de ő egy k*csög, a volt barátomat meg szeretem még, neki mindent elmondhatok, megbízhatok benne, viszont szerelem már nincs. Én azt érzem hogy nem fogok találni olyan srácot, akivel szerelmesek leszünk egymásba, mert mindig megjárom a pasikkal.. A volt barátom iránt meg már 3 éve érzem ezt a szeretetet, ami nem múlt el, és még mindig kötődöm hozzá, mikor vele vagyok, akkor önmagam vagyok és boldognak érzem magam. Szerelmet mégsem érzek.

Érdemes lenne így is újrakezdenünk, hogy már nincs szerelem? Én azt érzem hogy ilyen srácot nem találhatok még egyet, mint ő, akit ennyire érdekelnék és akivel ilyen jól megvagyunk. Bár még fiatalok vagyunk mindketten, de tényleg úgy érzem, hogy lehetetlen lenne nekem olyan fiút találni, aki ugyanígy szeretne és becsülne engem, mint ő.

Elnézést hogy hosszú lett, nem tudtam rövidebben. :/