Nem akarok fiút! Ez normális?

tizenéves/L

Egyszer volt egy fiúm nem rég.Ő volt az első.A legdurvább ,hogy csak előző napon tudtam meg a nevét és másnak már "együtt" voltunk.Harmadik nap csókolt meg.Nagyon nagyon rossz volt.Nagyon rámenős volt.A negyedik napon pedig "szakítottam" (az én részemről nem nagyon voltunk együtt) vele.Szomorú volt és azt mondta a barátainak ,hogy megöli magát.És aztán még volt képes átküldeni nekem ezeket az aranyos beszélgetéseit...

Egy hétig nem jött iskolába.Akárhányszor rá gondoltam el kapott a hányinger.Annyira hülye voltam ,hogy nem láttam át rajta.Kiderült ,hogy előttem szakított a barátnőjével egy héttel.És rájöttem ,hogy én csak a pótló voltam.

Kiderült ,hogy tizenévesen volt már vagy 10 barátnője...

És most ,hogy végre nem látom többé a fejét nagyon jól érzem magam.De nem akarok fiúk közelébe úgy kerülni.

Ez normális dolog?Úgy értem most ebben az 4 évben míg suliba járok nem kell barát.De majd felnőtt koromba valami normálisabb kell csak most hagyjanak békén! :)