Mindenhol őt keresem, mit tegyek? Nagyon elfárasztott lelkileg a dolog. (? )

Nagy szükségem lenne most egy külső véleményre mivel már hosszú idő óta érlelődik ez bennem.

nos hát úgy volt hogy....egy fiú, egészen pici korom óta ismerem és jó viszonyban vagyok vele. Nagyon sokat voltunk együtt "bandázni" amikor rám jött úgy 11-12 évesen hogy bele zúgtam meg minden :D először azt hittem hogy egy ilyen kis fellángolás. Aztán kezdett furcsa lenni az egész dolog... elkezdtem jobban figyelni, mire hogy reagál, mit gondolhat rólam. Emlékszem irtóra zavarban voltam a közelében. Egy év után azon kaptam magam hogy a szobámban bőgök (!!) mert régen találkoztunk...és ez így telt hosszú ideig. Elkezdett járni egy ismerősömmel (itt már 12-13 éves voltam) és hát én hülye meg támogattam őket... sokat vitáztak egymással..az lett vége az egésznek hogy mindenki összeveszett mindenkivel és nem beszéltünk...ez az idő nagyon megviselt engem....látni hogy mással törődik úgy mintha....na . csak fájt.....a sráccal jóban maradtam de nem tartjuk azóta sem a beszélő viszonyt..Aztán külön utakon jártunk egy darabig...de itt is folyamatosan agyaltam rajta...Mivel útközben máshogy adódtak a dolgok még kevesebbet láttam (félévente 1x ) Itt már éreztem hogy : "oké azt hiszem túlléptem rajta".így elment nagyon sok idő.... Majd gondolt egyet a "sors" és a legváratlanabb pillanatban futottunk össze...kb 2 éve nem láttam (vagy csak nagyon ritkán, itt már 15 voltam ) szóval megláttam..és ...és a tipikus lepkék a gyomorban meg vörösödés , meeeg akadozva való beszélés stb. annyit változott most is elcsuklik a fejemben a gondolat. Magas lett , de a hangja mély, elképesztően nyugodt , és értelmes. beszélgettünk, vagyis próbáltunk :D. mondogatta hogy régen látott és nélkülem a "bandázás" is odavan. szólt hogy fog írni. hát azóta sem írt pedig egy éve lehetett :D .

(16 éves vagyok ) azaz ami most van. Nem látom, pedig sokat ólálkodok a házuk körül (munka miatt). Tudom hogy van barátnője, ráadásul elképesztően szép...

Nagyon sokat hallok a fiú felől, sok pletyka kering róla, valamiért mindig úgy rendeződnek a dolgok hogy semmiképp se tudjam kiverni a fejemből. Kicsit szánalmasnak érzem magam amikor arra gondolok hogy 11-12 éves korom óta így vagyok ezzel.Az érzés amikor hiába van az életem legrosszabb napja, de látom hogy Ő "úgy" néz és mosolyog rám, és én vörösödött arccal , dúdolva, rózsaszín felhőket látva sétálok haza....mert ez így volt...minden találkozásunknál....mindegyiknél.Vagy amikor a puszta tekintetébe beleborzongok... Nem tudom minek lehet nevezni, inkább fájdalmas ez az egész. Nem tudom hogy csak ragaszkodás vagy mert hiányzik , de fogalmam sincs. És ami még durvább hogy ez a srác nem tud az "érzéseimről". nem terveztem elmondani neki, és ha jól látom nem is jönnek majd úgy a dolgok hogy bármit is mondhassak.Ugyan Két éve láttam mégis hogy hiányozna meg hogy szeretném? Nem tudom mi ez az egész... Nem értem magamat.

így külső vélemény? MI ez az egész? hogy tudom leállítani?Mivel tereljem el a figyelmem róla? Mit tegyek?...Bármilyen válasz jól jönne! Előre is nagyon nagyon nagyon köszönöm