Megőrjít, hogy nem teszek semmit, de félek, nehogy túl nyomulós legyek. Mit kellene tennem?

Megismertem egy lányt, aki minden szempontból tökéletes számomra, olyan, amiről régen csak álmodoztam. Egyrészt természetes szépség, másrészt az intelligenciája, belső tulajdonságai kiválóak, az érdeklődési köre pedig az enyéméhez hasonló. Biztos vagyok benne, hogy még egy ilyen lányt nem fogok találni életemben, és ezt nem csak a szívem mondatja velem, hanem az eszem is.

A probléma ott kezdődik, hogy míg én elég jól ismerem őt, ő alig ismer engem. Egy ideje megpróbáltam kezdeményezni nála, az elején úgy tűnt, hogy érdeklem őt, később viszont már úgy, hogy nem. Lehet, hogy én értelmeztem félre a jeleket, de ha nem, akkor nem értem, miért változtatta meg a véleményét. Aztán hosszú ideig nem kommunikáltunk, de most egyre jobban kezd idegesíteni, hogy van egy számomra tökéletes lány, és nem teszek semmit.

Szerintetek mit kellene tennem? Ha nem kezdeményezek, azt lehet, hogy felnőttként is bánni fogom, viszont félek, hogy ha igen, akkor túl nyomulós leszek, és mérges lesz rám, mert nem vettem észre a jeleket, hogy nem érdekel.