Mit tegyek, ha ki nem állhatom a barátnőm anyukáját?

Eleinte nem volt ezzel gond. 2 éve vagyunk együtt, ő 20 én 18. Még rosszabbá teszi a dolgot, hogy a barátnőmnek konkrétan az anyja a legjobb barátnője. Ő ezt nem mindig ismeri el, de tényleg így van. Mikor összejöttük és megismertem a szüleit, eleinte még jó is volt, mindig csinált(ak) nekem palacsintát vagy egyéb ételt. Mindig figyelmes volt az anyukája figyelte mit szeretek és úgy csinált mindent. Kinek ne tetszenne ez igaz? :D Aztán egy pár hónap után (lehetett talán fél vagy egy év is, nem tudom pontosan) elkezdett ez engem zavarni. De nem csak ez, én tulajdonképpen külső személykként érzem, hogy a barátnőm sokkal jobban szeretei az anyukáját mint apukáját. Mintha kiközösítenék. Nincs hangja, beleszólása semmibe. Engem ez zavar, hiszen az én családomban apukámé szokott lenni a végső szó. Más is van, állandóan dícsérget anyukája. Zavaró. egyes szám harmadik személyben beszél rólam hogy: ,,Peti hogy megnőtt! Peti milyen erős!" És ezt elmondja. Minden. Egyes. Alkalommal. De nem csak ezt mindenfélét. Apukámnak van egy cége és mindig mondja milyen ügyes apukám stb. stb. Amikor átmegyek hozzájuk, én azért megyek hogy a barátnőmmel legyek. Persze, 10-20-30 percet beszélni belefér a szüleivel, de nem azért mentem. Tudni kell azt is hogy amúgy sem vagyok nagyon beszédes ember. Van, hogy a barátnőm szobájában vagyunk, beszélgetünk, ő meg bejön mond egykét mondatot és ottmarad és néz. Én meg várom mikor megy el de nem megy el. Ki csinál ilyet?! Ilyen dolgok tömkelege történik és nem bírom. Nem szeretek náluk aludni, de nem mondhatom meg a barátnőmnek hogy azért mert ki nem állhatom az édesanyját! Szörnyű. Ha meg odamegyek ideges leszek és esetleg bunkón viselkedek. Ma például nálunk aludtunk, aztán hazakísértem gyalog (utálok gyalogolni, ez egyfajta áldozat volt a részemről), és mikor már majdnem ott voltunk mondta hogy menjek fel hozzájuk a lakásba mert át akar adni valamit. Semmi kedvem nem volt lépcsőzni és kérdeztem hogy ráér-e este (merthogy akkor is találkoztunk volna). Azt mondta nem, kísérjem fel. Kérdeztem hogy kaja-e (merthát 2 órával azelőtt reggeliztem) de nem válaszolt. Gondoltam rendben, felmegyek. Felmentem, ott volt anyukája és túrógombócot csinált nekem. Hát igen. Kiakadtam, mert a barátnőm tudta hogy ha elmondja hogy kaja nem jövök fel. De erőltette. Mellesleg, olyan az anyukája, hogy például csináltunk barátnőmmel túrógombócot itthon egy-két hete és az anyja ezért csinál ilyenkor, nem tudom, talán hoyg megmutassa ő is tud vagy mittudomén. De mindennel ez van. Mindig viszonozni akarják. Tehetősebbek vagyunk jóval mint ők és elvittük barátnőmet valahova nyaralni, rá két hónapra elhívtak engem ők. Ajj. Ja, és visszatérve a gombócos esetre, én felháborodtam és mondtam (nyugodtan) hogy köszönöm, de nem kérek gombócot és megyek haza. De végül rá tudott erőltetni annyit hogy hozzak haza egy_kettőt. Miután hazaértem egy két órával később írtam hogy mikor találkozzunk ma este, erre azt írta hogy ő inkább egyedül megy (oda ahova mentünk volna). Ekkor döntöttem el hogy írok.Még biztos tudnék írni ilyeneket de hosszúra sikerült, bár talán így sem sikerült átadni az egészet. Legyetek szívesek segítsetek! :( nem tudom mit tegyek. Köszönöm