Ez egy nagyon kusza és bonyolult dolog jelenleg ami kavarog bennem. Baratnő és haverok terén sem tudom mi lenne a jó. Szerintetek mi legyen?

Noss hali.

Volt már kérdésem a barátnőmmel kapcsolatban aki megcsalt aztán újra összejöttünk.

Na úgy áll jelenleg a dolog, hogy 3 éve élek párkapcsolatban ha a 2 hónap kihagyást nem vesszük figyelembe.

Van nekem egy barátnőm aki egy nagyon édes aranyos kis cuki pofa, deeee vannak ugye ezek a gondok mint a féltékenység.

Volt nekem egy nagyon jó lány barátom akivel akkor ismerkedtem meg, mikor külön voltunk a jelenlegi barátnőmmel! Miután újra összejöttünk továbbra is beszélgettem ezzel a lány barátommal. Küldtünk egymásnak néha szívecskét vagy egy puszis fejet, esetleg egy szívecskéd matricát. Ezt barátnőm megtudta. Kiakadt ugye hát mit is vártam?!

Azonbaaan én ezzel a lánnyal nem találkoztam soha azután, hogy újra összejöttünk a barátnőmmel.

Soha nem öleltem meg, nem csókoltam meg, nem kapott még egy puszit sem. Mégis akkor botrány lett belőle..

Tudom, hogy nő és minden nőben benne maradnak ilyen sérelmek, de nem hiszem, hogy emiatt mindig féltékenynek kellene lennie.

Mert állandó jelleggel azt hallgatom, hogy én megcsalom é nem érzem jól magam a kapcsolatban stb.

Holott természetesen ez nem így van, de mintha a falnak beszélnék.

Kezdek kicsit elbizonytalanodni és mivel csak hétvégénte találkozunk ez még rosszabb, mert nem vagyok ott a hétköznapokban, hogy megnyugtassam ha valami ilyesmiről kezd velem vitatkozni.

Nagyon kezd ebből elegem lenni.

Tudni kell rólam, hogy a legtöbbek szerint ez a tipikus rosszfiú kaliberű fiú vagyok, de persze ez bizonyos kereteken belül igaz is. Iskolai és kollégiumi "csínyek" haverokkal való viccelődés stb.

Nagyon sok lány van aki szeretne tőlem valamit, DE sosem éltem a lehetőséggel, hisz hűséges vagyok, csak sajnos ezt hiába szajkózom a barátnőmnek.

Kezdem azt gondolni, hogy nincs jövője ennek a dolognak.. Mit gondoltok erről amit nagy vonalakban leírtam?

A másik gondom a legjobb barátom vagy nem is tudom..

A lényeg az, hogy van a szobatársam a koliban. Ismerjük egymást ezer éve, ugyan az az érdeklődési körünk.

Együtt járunk a koliba, suliba, nagyjából mindenhova és ha hazamegyünk akkor is lent vagyunk a többiekkel.

Viszont van nekünk egy nagy hülyéségünk mégpedig az, hogy mindig egymást gyilkoljuk.

Beszólogatások mennek egész nap, amiken jókat nevetünk. Annyi a baj, hogy sosem tudunk a hobbinkon illetve a barátnőinken (igen a pasik is szoktak ilyet) kívül komolyan beszélni.

Gyakran mondjunk egymásnak, hogy "nem kedvellek, utállak" ezeken is jókat nevetünk, de ma megpróbáltam megbeszélni vele, hogy most akkor mi tényleg utáljuk-e egymást szerinte és csak elviseljük a másikat vagy ez tényleg csak poén mint minden más..

Közölte, hogy nem kedvel.

Elneveztük, aztán mondtam, hogy tudom, hogy viccel. Erre közölte, hogy ennél jobban nem tudja elmondani, hogy tényleg nem kedvel, de közben végig nevetett.

Na én szerintem ez is vicc, de mikor közöltem ezeket barátnőmmel azt mondta, hogy mi szerinte is csak elviseljük egymást mert tényleg csak ökörködünk a másikkal mindig..

Bogarat ültetett a fülembe.

Szerintetek, hogyan jöhetnék rá, hogy kitartana-e mellettem a "legjobb barátom" ha arról lenne szó?

Ha valaki szeretne segíteni vagy tudna, de bármi kérdése szívesen válaszolok főleg ha nem ért valamit.

Késő van éss kuszák a gondolatok.

20/F