Milyen indokkal lehet legkönnyebben odmenni egy fiúhoz, aki tetszik?

"Szia. Megláttam, hogy egyedül ülsz/vagy, nagyon szimpatikusnak tűnsz, nem tudom lenne-e kedved beszélgetni, jobban megismerni egymást?"

A mondóka eleje el is hanyagolható. Bármi kis apró ürügy elég egy kapcsolat teremtéshez.

Ha látni fogja rajtad, hogy nyitott vagy, akkor valószínűleg azt mondja, hogy persze. De Emellett még az is fontos, hogy ápolt légy, mert mindez semmit sem ér, ha zsíros a hajad, körmöd fekete (nem lakk), ruhád piszkos és "illatot" árasztasz. Remélem tudtam segíteni :)

18/F

Általában elsőre nem szavakkal érdemes. A mosoly is ráér, majd megemlítem, miért... A mosolyt és a beszélgetést / megszólítást kicsit később érdemes, amikor már van egyértelmű érdeklődés jele a fiútól. (Onnantól meg a helyzet adja, valami ürüggyel MAJD megszólíthatod.)

Adj jelzéseket első lépésben: pillants a szemébe mélyen, amikor "véletlen" elhaladsz mellette. Csináld meg egy párszor, ne túl feltűnően és ne túl sűrűn, de időnként. Esélyesen elsőre veszi a lapot, ha érdekled őt.

Figyeld az ő jelzéseit is: a lélegzetét, mimikáját, meg bármit, amit észreveszel rajta, h mit reagál a tekintetedre!

És száz, meg száz másfajta metakommunikációs jelzés létezik: testbeszéd része, amit említettem. De nem csak a testbeszéddel jelzünk, hanem hanglejtéssel, egy mosollyal, meg amit említettem: ahogy nézel rá, stb... Lehet szándékosan is, és önkéntelenül, ösztönösen is adnak az emberek jelzéseket, nem szóbeli közléseket egymásnak.

Egy személyes tapasztalat: a mosollyal várj, szerintem, mert egyes srácokat megijeszt, fölényesnek hathat, esetleg azt érezheti a fiú, hogy lenézed őt, fölényes vagy, akármilyen bájosan és szelíden mosolyog a lány rá.... De egy réveteg, természetes , odaadó, mély tekintet a fiú szemébe... hát ha akkor nézel így rá, amikor a közelében vagy és megvárod ,hogy észrevegye... ha ettől nem kergül meg a fiú jó értelemben, akkor... Szóval ezt mindenképp javaslom, mert ha érdeklődik irántad, vagy ha ettől megtetszel neki, akkor hatni fog rá a természetes, odaadó nézésed... NE mosolyogj eleitne, amikor így méylen a szemébe nézel... Hanem merengve, de ahogy érzed, spontán próbáld... ahogy épp a pillanat adja belőled... Ha véletlen elmosolyodsz, azt viszont próbáld visszafogni, de ne erőltetetten... Ez se nagy baj, mert ilyenkor vonzóan szégyenlősnek hathatsz.

Éreztesd vele, hogy elmerülsz az ő lényében, főleg eleinte, amikor a közelében vagy...

De ne túl feltűnően, hanem olykor-olykor "lopott" pillantásokkal... Ez igen nagy önbizalmat tud adni egy kamaszfiúnak, ha az komolyabb, tartalmasabb lelkű fiú, és nem valamiféle felszínes nőcsábász.