Hogyan felejtsek el valakit, aki megmaradt emlékképnek? Győzzetek meg!

Volt egy fiú, akinek eleinte tetszettem, aztán ő tetszett nekem. Minden esetre nem jöttünk össze. (Fiatalok voltunk és tapasztalatlanok, mindössze 11-12 évesek, mikor találkoztunk, 16 mikor újra láttam, de addigra már beállt egy ilyen alapállás, és nem jöttünk össze.)

Igazából akkor kaptam észbe, hogy elszalasztottam a lehetőséget, mikor különváltak útjaink. Azóta úgy őrzöm az emlékeimben, mint egy elszalasztott lehetőséget, és nagyon bánt.

Kövérkés lány voltam (neki mégis bejöttem, más későbbi barátnője is teltebb volt), és amúgy alacsony önbizalmam volt, mindig visszautasításokat kaptam. Helyes fiú volt, nem hittem el, hogy tényleg én tetszem neki. De akkor egyéb okból sem jöttünk össze (mint mondtam, gyerekek voltunk).

Azóta is emlékszem rá, mert ő volt a fiatalabb, 11 volt, mikor megismertem, én 12, és 16 mikor utoljára találkoztunk. Azóta csak véletlenül futottunk össze. A lényeg, hogy már gyerekként überelte a többi fiút, mert az osztálytársaim 13 évesen idióták voltak (meglesték, molesztálták, fogdosták a lányokat, tiszteletlenek voltak), ő viszont udvarias, kedves fiú volt, ez akkor különlegesnek tűnt. Okosnak és jóképűnek tűnt.

Igazából vannak olyan tulajdonságai, amik nem tetszenek, illetve a lényeg, hogy azóta eléggé megváltozott. Nem is tudom, milyen lehet személyisége, mármint hogy azóta milyen, nyilván abból nem lehet kiindulni. Azóta egyetemisták vagyunk. Ilyen első szerelemként megmaradt. Nem arról van szó, hogy szerelmes vagyok belé, hanem baromira idegesít, hogy nem jártunk, mert egyszerűen sajnálom, hogy nem tudtuk meg, mi lehetett volna. Meg ha látok egy másik udvarias, kedves fiút, akkor is ő jut eszembe. Voltam azóta szerelmes, de most épp nem vagyok, és ilyenkor előjönnek ilyen idegesítő emlékképek.

Azt hiszem, az is a baj, hogy nem jártam még senkivel, és igazából hülyének érzem magam, hogy ott volt egy lehetőség és nem éltem vele. Sajnos sok mindenre ellentmondásosan emlékszem. Pl. eleinte csak én tetszettem neki (első látásra), de utána ő is nekem. Zavart, hogy nem fogom látni többé, később sajnáltam, hogy elszalasztottam, de mikor újra találkoztunk, megint nem történt semmi. Kedves, aranyos, helyes srácnak tartottam. ugyanakkor elővettem az akkori naplómat, és mindenről van benne szó, csak róla nincs.

Az idegesít legjobban, hogy összekeveredtek a gondoltok. Győzzetek meg, hogy ne filozofáljak ezen.