Szerelmes vagyok egy 18 éves fiúba de én csak 14 vagyok. Az eszemre hallgatok de a szívem csalódik bennem. Mit tegyek?

Az egész tavaly kezdődött,mert barátnőmet azzal csesztettük hogy tetszik neki ez a fiú. Persze ez nem így volt. Amikor a srác elment mellettük mindig nevetgéltünk.

Télen Luca -napi férjsorsolást csináltam csak úgy szórakozásból és ő jött ki. Persze ez már csak egy plusz poén.

Aztán nyáron a sulis táborban kezdtem rájönni hogy tetszik, mert sokat voltunk egymáshoz közel. Nagyon jófej volt meg vicces. Este mindig a mi faházunkba jöttek át a fiúk és néhány lány beszélgetni, köztük ő is. De a tábor vége felé hazaküldtek mert ivott( az összes fiú ivott de ő lebukott a barátaival.)

Aztán elkezdődött a suli és csak rá tudok gondolni. ( meg az egyik legjobb barátnőmre aki nem tud velünk suliba járni és anorexiás) Csomószor volt hogy egy nap vagy 10szer láttam és a bnőmnek akivel mindig együtt vagyunk azt mondtam hogy milyen idegesítő meg hogy bárcsak ne látnám.

Most pedig készül a szalagavatóra és folyton egy lánnyal lóg a legjobb barátja mellett. Hihetetlenül féltékeny vagyok és bár nincs köztünk semmi én elzárkózom azoktól a fiúktól akik próbálkoznának nálam.

Nem mutatom ki hogy tetszik nekem mert 4 év van köztünk és félek hogy nem venne komolyan.

Meg aztán idén ballag.

Ha van valami ötletetek mit csináljak ebben a helyzetben írjatok! És ne értsétek félre nem csak tetszik hanem szeretem.