Csak én érzek késztetést?

Majdnem! Így voltam én is, de továbbfejlődtem, ahogy várhatóan te is tovább fogsz majd. Nem szeretettel kell ezt megoldani, mert nem lehet. Azért, mert ugyan akkora, vagy nagyobb arányban fog akkor létezni a gyűlölet. Így ezzel nem jutunk sehova. Az embereknek az segítene, ha szabadon tudnának gondolkodni. Magyarországból kiindulva ez lehetetlen! Hogy miért? Azért, mert kettő féle diák van: aki szétrohad az íróasztal fölött, szétkúrja az idegrendszerét, növekszik benne a gyűlölet, megutálja a világot, megutálja a tanulást (ami az egyik legjobb dolog, ha értelmes dolgot tanulsz) és végül bár jó állása lesz, az agya elfáradt és még az állandó stressz, ami a munkahelyen jön, család és így tovább. Van ideje gondolkodni és felébredni? Nincs. A másik rész pedig azok, akik nem tanulnak, bukdosnak és kukásautó hátulján, vagy az utcán lesznek, cigiznek, drogoznak, isznak. Az utóbbi körökből pár ember kiemelkedik azzal, hogy ő sem tanul, mert tudja, hogy semmi értelme elrontani az életét és tönkretennie magát idegileg, amikor kéményseprő például lehet és meg tud élni nagynehezen abból is. Viszont egy ilyen ember sokkal okosabb és többet tud, mint egy több diplomás, egyetemet végzett ember, mert az baromira tudja a lexikális tudást, amit beleerőltettek, csak annak az anyagnak többnyire a fele sem igaz és a másik fele pedig hasztalan az életben. Ellenben a hülyének titulált kéményseprő tud magától gondolkodni és fel tudja térképezni a világot és közben erősödik az agya, mert használja. A parasztvakítással ellentétben nem attól erősödik az agy, hogy nyomatod a matekot és az egyetemet, azzal csak idegileg teszed tönkre magad, az agyad pedig elfárad. Akkor erősödik, ha úgy tanulsz és úgy használod, hogy az számodra kellemes is. Cserébe a kéményseprőt nem fogják szeretni, mert az igazat tudja, ami sokaknak fáj és nem szeretik az okos embereket amúgy sem, de végülis többet tud, mint a több diplomás manus, csak a manus a parasztvakítást tudja, ezért szeretik nagyon.

Egyszer majd rájössz erre te is, kérdező! :)

Én nem tudom, hogy ki ítéli el azt, ha egy ember másoknak segíteni akar, föleg aki nekem segíteni akar, azt miért ítélném el!:)

Szerintem jól teszed, és okés gondolat.

"elcseszett világ" alatt mit értessz? vagy milyen oldalról képzeled személyszerint, hogy ha rajtad múlna helyre hoznád?

Erről nekem az jutott eszembe, hogy fiatalabb koromban nekem is voltak olyan ambicióim(most is, csak másképp), hogy "felül akartam vizsgálni a világot", és nagyon jó ember akartam lenni, de szerintem ehhez nem ilyen ítélkezések vagy ideológiák kellenek, hanem elsősorban türelem, kitartás az élet legtöbb területén, ami esetenként nem volt meg bennem egészen, bármi is a szándék.

de kialakult bennem az az érzés, hogy eléggé szálka a szememben az olyan hozzáállású emberek akik "kritizálják az emberiséget", mert pusztán ennyitől nem leszel egyáltalán jobb ember, és inspiráló sem, semmiképp, de mégis így érzi az, aki elkezdi kritizálni a körülötte lévőket, úgy, hogy nem tejesen lát az életükre.

Másképp mindenkinek jó, ha időnként ráébred erre, hogy mindig van mit javítani az életen, amiből olyan előnyök és pozitív változások sülnek ki később, amire az ember pesszimistán soha nem is álmodott volna.

a világba fektetett "szeretet" fogalma meg nagyon tág fogalom, aminek a megértésével az emberi elme nehezen érhet fel, mert szerintem az elfogadás és megértés is beletartozik, nem csak a változtatni akarás.

szerintem sokan éreznek késztetést ilyesmire, mindenki vágyik egy jó emberi közösségre, de sokan úgy élik meg, hogy elképzelik, hogy "valahol vannak jó embertársaságok", de "jajj őt nem az veszi körbe". Én nem igazán tudja, hogy mit kezzen, "ki érdemes a szeretetére".

Én is személyszerint többnyire abban hiszek, hogy annak kell segíteni, akiben szintén szeretet és hála van, és érdemes rá.

azt tapasztaltam, hogyha valaki rossz írányba megy, néha nehezen lehet rábírni a "jó útra", és csak ő kezeli sértően a hasonló célzásokat, mert okoskodásnak, vagy beképzeltségnek véli, de egy szintig csak hagyni, hogy megtapasztalja a saját hibáit, és akkor jobban elhiszi. Aki meg képes hamarabb felébredni, annak a személyes magánéletében tök jó.

a változásra való hajlam is mindenkinek mást jelent, mindenki mást vár el az élettől.