Lányok! Ti hogy szeretitek ha leszólítanak titeket az a utcán a pasik és hogy nem?

Hát semmiképp se a szokásos dumákkal, amik már akkor is gázak voltak, amikor 30 éve valaki kitalálta őket...:D

És ne legyen nagyon nyomulós se, inkább amolyan "véletlenszerű". Az adott helyzethez találj ki valami kreatív módot, hogy szóba állhass velem (pl. ha buszon vagytok, akkor megkérdezheted, meddig megy, stb.), más esetben én biztos kicsit hülyén érezném magam, hogy "letámadtak"...:D

Semmiképpen sem az utcán, amikor épp dolgom van, és elgondolkodva megyek valahova. Ismeretlenekkel meg amúgy sem szoktam csak úgy "céltalanul" társalogni.

Az ismeretségi köröm általában valami közös ponttal alakul. Nagyon sok barátom lett például régebben egy internetes fórumról, ahol közös érdeklődésű emberek, azonos hobbival jöttek össze. Természetesen szinte azonnal személyes ismeretség és nemcsak internetes kapcsolat lett belőle, de legalább megvolt az alap. Ennek már jó 10 éve, és még mindig a legtöbbjükkel tartjuk a kapcsolatot.

Akkor ott vannak persze a régi iskolatársak, akik mára már az ország (sőt, Európa) minden felén vannak, és egy baráti összejövetelre sokszor ők is hoznak ismerősöket... így bővül a kör.

Szívesen ismerkedem utazásokon. Egyedül szoktam elutazni, hostelben van a szállásom, és szinte rögtön lesz mindig pár ember, akikkel jól megértjük egymást, beszélgetünk, talán még közös programokra is elmegyünk... Utána ezek közül is vannak mindig páran, akikkel a nyaralás után is tartjuk a kapcsolatot, évekig. Sok már jött is azóta Magyarországra látogatóba, és/vagy én voltam náluk kinn.

Jártam egy ismert sorozat rajongói találkozójára egy időben, onnan is sok ismerősöm van a mai napig...

Szóval így, én így ismerkedem. Nem az utcán.

Az ilyen kérdéseknél megoszlanak a vélemények. Először is azt tudom mondani, hogy az internetes fórumokon általában a tárgyról, magáról a közös témáról esik szó, de ha valahogy el is jut a folyamat az ismerkedésig, akkor még ahhoz is nagy szerencse kell, hogy ne lakjon messze egymástól a két fél. De ahogyan írtam, fórumokon általában az adott témákhoz írnak hozzászólásokat.

Akiknek meg nincsen társaságuk, barátaik, visszahúzódóak, azok meg örülnek, ha valahol az utcán meg mernek szólítani valakit. Ha meg mernek - ezt ki kell hangsúlyozni.

Sajnos a nők két dologról szoktak megfeledkezni, ha ilyen téma szóba kerül. Az egyik az, hogy sok embernél ez a módszer egy kényszerhelyzet, és pont azért próbálkoznak férfiak utcán, buszon, boltban, mert egyszerűen nincsen más lehetőségük. A társkereső oldalakat most hagyjuk.

A másik meg az, hogy az ember nem léleklátó lény! Ugyan honnan a csudából lehet azt előre tudni egy idegenről, hogy ki hogyan fog reagálni, meg azt, hogy kinek mi a megfelelő stílus?!

Jó lenne, ha belegondolnának a nők is abba, hogy vajon mit tennének akkor, ha ők lennének olyan helyzetben, hogy nincsen semmilyen társaságuk, meg nincs hol ismerkedniük.

Egyszer, az elején mindenki idegen a másiknak, akárhol és akárhogyan is ismerkednek, szóval nem értem, hogy sokan miért tartózkodnak az ilyen módszerektől, ráadásul fényes nappal. Nyilvánvaló, hogy ha siet valaki, vagy telefonál, akkor nem kell odamenni.

Ha meg valaki olyan szöveggel próbálkozik, ami nem lényegre törő, például az említett buszos kérdés, akkor vajon hogyan lehet a lényegre térni? Hiszen rögtön utána úgyis rá kell térni a lényegre, arra, hogy a megszólítás ismerkedési céllal történt. Hogyan történjen a váltás?