Kerhetnem a velemenyeteket? Mit tegyek?

Kérdezd meg, hogy ez baráti gesztus tőle, vagy valami más?

messenger screenshotok, kitalált chates beszélgetések, panaszkodás arról hogy nem ír de látta, panaszkodás arról hogy nem is ír és nem is látta. érzelmes beszélgetések a facebookon, viberen. hahó gyerekek, ti tudjátok hogy ez nem a valóság? komolyan sírni a gép előtt? kiönteni a szíved, elmondani az érzéseid laptop előtt ülve és billentyűket nyomogatva? elmondani legnagyobb titkaidat a messengeren? barátságot, szerelmet indítani az érintőképernyős telefonodon? megismerni valakit 10 emojiból? összetörni egy hangulatjel nélküli mondattól, és félre érteni? csak nézzétek meg magatokat külső szemmel, hát nem nevetséges? ez lenne a mi generációnk? ha így haladunk össze jöhetünk a saját laptopjainkkal és telefonjainkkal. mert ez nem emberi, nem is látod őt, nem érzed őt. nem lenne jobb egy bárban ülve, jeges colát kortyolgatva megszólítani egy kedves lányt? vagy ott fogsz mellette ülni és ráírsz facebookon? lassan ott tartunk hogy élőbe rá se merünk nézni a másikra, az egész életet, kapcsolatfelvételt belesűrítjük egy érintőképernyős telefonba. néha letehetnétek azt a szart, körülnézhetnétek és odaülhetnétek a mellé aki szimpatikus és bemutatkozni. ja de várjunk biztos hülyének nézne nem? hát el mondom; ez a normális. néha letehetnétek azt a szart, és ahelyett hogy szomorú és sírós emojikat küldözgettek a srácnak aki tetszik, elmehetnétek hozzá bekopogtathatnátok azon a rohadt ajtón és talán élőbe is megbeszélhetnétek mi a gond. és néha letehetnétek azt a szart és ahelyett hogy az írjátok felváltva egymásnak hogy “unatkozok” “ja én is”, elmehetnétek a másikhoz megnézni egy filmet. Azért kaptuk a kezünkbe ezeket az eszközöket hogy kényelmesebbé tegyük az életünket, nem pedig azért hogy ezeket tegyük az életünkké.