Miért futamodom meg mindig?

Sziasztok!

Van egy problémám... Hogyha egy fiúval flörtölök jól érzem magam sőt, ha olyan a partner, magabiztosnak, ami nálam igen ritka dolog. Azonban ha az a fiú megkérdezi, mit szólnék egy randihoz, vagy egyszerűen csak (hosszú beszélgetés után) meg akar csókolni, rám tör a pánik és visszautasítom. A környezetem megfigyelésében viszont nagyon jó vagyok. Ha a nővérem a barátja miatt letört, mindig nekem mondja el, mi történt stb... Teljesen átlátom (külső szemmel) az ilyen dolgokat és jó tanácsokat adok, ami végül általában meg is oldja a problémát. Akkor nagyon magabiztosnak érzem magam. (Ezért is akarok majd pszichológiát tanulni.) DE akkor miért van az, hogy magammal egyszerűen nem mit kezdeni?

Gondoltam már arra, hogy egyszerűen csak félek komolyabban megszeretni valakit, vagy hogy nem állok készen ilyen közel engedni magamhoz valakit... De a fenébe is, 15 éves leszek pár nap múlva, és igen, vágyok már egy barátra, akivel ilyen kapcsolatom lehet. Mit tegyek?