Kérlek valaki segítsen, nem tudom mi a baj velem. Normális hogy így viselkedek?

Ez kicsit hosszú lesz.

Én és a barátom 10 hónapja vagyunk együtt, mindkettőnknek ez az első párkapcsolata, egy suliba járunk, minden nap látjuk egymást. Eddig nem volt semmi problémánk és annak ellenére hogy fiatalok vagyunk én ezt komolyan gondolom és úgy érzem hogy ő az igazi.

Csak úgy érzem, főleg így a szünetben, hogy nem vagyok normális, esetleg van valami mentális bajom. Nagyon nehezen viselem a hiányát és annak ellenére hogy szeretem mindenért kiakadok rá. Olyan mintha régen sokkal jobban érdekelte volna ez az egész, most nem ír annyiszor mint pl fél éve, de ezt normálisnak tartom, hiszen nyilván akkor több téma volt és ő amúgy se ez az irogatós fajta, de ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Akármit ír arra gondolok hogy régebben jobban szeretett, már nem érdeklem őt, stb.

Ezt régen jobban viselte de már nagyon sokszor ideges rám emiatt amit őszintén megértek, de nem tudom ezeket a gondolatokat magamban tartani. Mindig vele akarok beszélni és nem érzem, hogy ő is ugyanígy érez, pedig este szoktunk írogatni 3-4 órákat. Kiakadok rá ha fáradt, ha nem tud velem beszélni mert megy valahova, ha elköszön, ha nem velem foglalkozik. Mindig a kirohanásaim után bocsánatot kérek tőle és próbálok változni, de nem megy.

Ezeket megbeszélem vele mindig és azt mondja hogy azért nem írja annyiszor hogy pl szép vagyok vagy szeret mert mentálisan most nincs a toppon és el van fáradva és neki csak az kéne hogy támogassam és ne akadjak ki mindenért.

Annyira rossz embernek érzem magam, azt akarom hogy minden percben velem foglalkozzon pedig ez nyilván nem így működik. Tudom hogy hogy kéne viselkednem, mi lenne a normális, de ha megpróbálom akkor is csak 2 napig megy. Nagyon sok figyelemre van szükségem tőle (másoktól egyáltalán nem), mert ha nem kapom meg akkor nagyon rosszul érzem magam. Olyan, mintha semmi teret nem akarnék neki hagyni és amikor ezt ő is mondja akkor nagyon ideges leszek, pedig tudom hogy velem van a baj.

Élőben sose veszekszünk és rohadt jó minden, akkor úgy érzem hogy szeret és foglalkozik velem, csak telefonon keresztül elromlik minden.

Borzalmas barátnőnek érzem magam, nem tudom mit kezdjek magammal, sokszor álomba sírom magam ha elmegy aludni hajnali 2kor és ez neki se jó meg nekem se. Tényleg nem akarom bántani őt, de a nap végére mindig sikerül. Azt is tudom hogy nem szeret annyira telefonon beszélni, tudok róla mindent és ennek ellenére sem tudom elfogadni.

Kissé önbizalomhiányos vagyok és szükségem lenne néha arra, hogy tudjam hogy neki jó vagyok és ezt régebben sokszor a tudtomra adta, de most sokkal ritkábban.

Lehet ez nem hangzik igazi problémának, de nagyon durván tudok vele viselkedni, valami tanács hogy hogyan változzak meg, vagy kéne ilyennel pszichológushoz menni?

Bocsi, ha nem teljesen érthető a fogalmazásom