Szerintetek jó döntés lenne?

Én és a párom 2 éve vagyunk együtt, jelenleg én 17 éves vagyok Ő pedig a 20-at fogja tölteni, viszont a családja miatt nem volt zökkenő mentes az egész.

Még a kapcsolatunk elején nem jöhetett el hozzám hanem nő létemre nekem kellett mennem “udvarolni”, mivel ennyire féltették a fiúkat.

Amikor először bemutatott a családjának a nagyanyja felől érkeztek a rasszista beszólások, megalázások.

Ezek után továbbra is együtt maradtunk.

Volt példa olyanra is, hogy a párom anyja átnézte az üzeneteinket vagy 22 órakor elvette a telefonját és csak reggel 10-kor kaphatta meg, ha megengedték neki.

Olyanra kellett vágatnia a haját amilyenre a családja mondta neki, mert nem dönthette el maga.

Nem vehetett egy nadrágot magára amin volt az a kicsi divatszakadás

(max 2 cm)mert az anyja nem engedte neki, mondván nem fog alá felvenni harisnyát és nem fog gyógyszerekre költeni.

Érettségi alatt 2 hónapig nem engedték, hogy találkozzunk nehogy megzavarjam a tanulásban.

Eldöntöttek helyette, hogy egyetemre fog menni és ott is a villamosmérnöki szakra, úgy, hogy kicsit sem konyít a fizikához, sőt nem is nagyon volt lehetősége.

Mikortól egyetemre kezdett járni mind a ketten kolisok voltunk és a szüleim a váltak, így hétvégente ott aludhattam.

Ez áprilisban véget ért, mert a párom elment albérletet nézni egy szombaton és csak vasárnap mondta el, hogy hol volt.

Külön szobában kellett aludnunk, az anyja éjszaka megnézte, hogy nem-e alszunk egymás mellett, szűzen terhességi teszteket csináltatott velem amikor egyedül kellett otthon maradnunk. Az apja gyakran simogatott vagy csapkodta a fenekem, az anyja leöntött egy pohár vízzel télen, mivel azt mertem mondani, hogy sutty a páromnak, mert előtte nem lehet sugdolózni. A nővére 33 éves se párja se gyereke csak egy diplomája amivel nem ér semmit. Pár napja a párom sírva hívott fel, hogy megint családi veszekedés volt, ami az én ócsárlásomat foglalja magába. A nővére szerint én egy hiba voltam és kihasználom meg Ő is egy bamba amiért hagyja, hogy ugráltassam ahogy nekem tetszik, hosszútávon nem lenne jó velem a családi hátterem miatt

( mivel anyám roma, apám magyar).

Ezenkívül a páromnak havi 50.000 forint lakbért kell otthon fizetnie, be kell vásárolnia, és el kell végeznie az összes házi munkát, főznie kell magára és nem aludhat nálam és meg van szabva, hogy csak akkor mehet el szabadnapján ha éppen nem szabnak neki valamilyen munkát.

Ezenkívül rengeteg más dolog történt.

Rólam tudni kell, hogy egy tisztelettudó rendes lánynak vallom magam, kitűnő tanuló vagyok, nem vagyok se csúnya, az alkatom is rendben van, és a barátom az első fiú akivel valaha is beszéltem.

Fontolgatjuk, hogy elmegyünk albérletbe.

Az ő havi kereste általában 350 ezer felett van. Én 160 ezer ösztöndíjat kapok havonta és dolgozni is járok, így nem lenne gond az anyagiakkal.

A kérdésem:

Megérné-e albérletbe mennünk a háttere tudatával? Egy olyan helyre ahol dolgozik és szakmát fog tanulni?

Ahol a szüleivel él távolabb van a munkahelyétől és az iskolától is emiatt 4-kor kel, hogy beérjen 6-ra dolgozni stb. Azt mondták a szülei, hogyha elmegy elbassza az életét, emiatt kicsit megijedtem.

Minden segítséget köszönök!