A fiúknak miért van chaten nagy szájuk? Élőben meg semmi.

Nem tudsz sokat

Pont ez a bajom nekem is

Chaten nagy a szája élőben semmi

Csak mi már nem járunk suliba :/

Az ember és a mai élővilág minden egyes faja közös ősökkel rendelkezik, a különbség ebben csak annyi, hogy ez a közös ős mikor élt, és az evolúciós elágazástól milyen irányú és milyen mértékű változások történtek az ágakon. Az állatvilágban legközelebbi rokonaink az emberszabású majmok, ezeknek is az afrikai ága. Az ember tehát a közkeletű félreértéssel ellentétben nem a mai majmoktól származik, hanem a majmok valamennyi típusának és az embernek közös őse volt, és a közös ősök közül az utolsó az afrikai emberszabású majmoknak és az embernek is őse volt.

A tudomány aktuális állása szerint az emberré válás folyamatában először a testi adottságok, anatómiai jellemzők változása következett be. Az Australopithecus afarensis ismert egyedei (Lucy, AL 444-2), valamint egy még ezeknél is korábbi nyomfosszília, egy 3,6 millió éves lábnyomai elárulják, hogy őseink már akkor két lábon jártak, amikor agytérfogatuk még semmivel sem volt nagyobb a mai csimpánzénál. Az Australopithecus tényleges emberelőd voltában ugyan nincs egységes álláspont az antropológusok körében, azonban az mégis világos, hogy a két lábon járás fokozatosan, de mégis nagyon korán megjelent a hominidák körében.

Az emberősöknek tekintett nemekben még nagy a bizonytalanság. A legelső lelet, ami az emberek felé vezető fejlődési vonalhoz tartozhat, a Ramapithecus, azonban a rokonsági kapcsolatok és az elágazások egyelőre nem felderítettek. A Dryopithecus, Oreopithecus és Kenyapithecus is szóba jöhet e korai időkben. Az Oreopithecus esetében már a kétlábúság is felmerülhet. E nemek 14 és 8 millió évvel ezelőtti korok között éltek. A következő ismert láncszem a 8-6 millió éves Rudapithecus.

Szintén bizonytalan rendszertani helyzetűek a Sahelantropus, Orrorin és Ardipithecus nemek.

A két lábon járást egy 2019-ben, a Journal of Geology-ban megjelent tanulmány szerint (szerzője Adrian Melott asztrofizikus) elősegíthette a 123 fényévre lévő Lokális Buborék területén végbement szupernóva robbanások sorozata, amik 8 millió éve kezdődtek. A szupernóva robbanások kozmikus sugárzást keltenek, amik az abból a korszakból fellelt vas-60d maradványok alapján milliószor nagyobb energiával rendelkeztek, mint a manapság megszokott kozmikus sugarak. Ez annyira ionizálta a légkört, hogy a villámok gyakorisága a mostani 50-szerese volt. Ez gyakori erdőtüzeket okozott (ezt szénmaradványok igazolják), ahonnan az emberelődöknek menekülniük kellett. Helyükön szavannák jöttek létre, ahol a ragadozókat két lábon állva könnyebb volt észrevenni, így az emberelődök egyre gyakrabban ezt alkalmazták haladás közben is.[1]

Előemberek

Előembernek nevezzük azokat a típusokat, amiket még nem sorolunk a Homo nembe, de már a hominidákhoz sorolhatók. Közös jellemzőjük, hogy többé-kevésbé felegyenesedve jártak; átlagos agytérfogatuk méret tekintetében átmenetet képez az ősi majmok és a Homo nem korai képviselői (H. habilis) között, koponyájuk és fogazatuk egyaránt tartalmaz „majomszerű” és „inkább emberekre jellemző” elemeket.

Nagy részük az Australopithecus nembe tartozik. E csoport mintegy 8 millió éve jelent meg, és 2 millió éves a legkésőbbi ismert leletük. Az Australopithecusok annyira átmeneti jellegűek, hogy besorolásuk és fajaik körül állandó viták zajlanak .

Az Australopithecusok minden faja két lábon járt, vegyes koszton élhetett, agykoponyájuk űrtartalma nem haladta meg az 500 cm3-t. A kisméretű agy ellenére az Australopithecushoz köthető a kőkorszak kezdete, az eszközhasználat első jelei.

Ősemberek

2 millió éve jelent meg Kelet-Afrikában az első ismert, az emberek (Homo nem) közé sorolt faj, amelyet ügyes embernek (Homo habilisnak) nevezünk. Agytérfogata nagy volt testéhez képest (a mai ember agytérfogatának kb. a fele), két lábon járt és eszközöket készített.

A felegyenesedett ember (Homo erectus) 1,5 millió éve tűnt fel Afrika és Eurázsia nagy részén a korábbi előembereknél testesebb volt, agytérfogata is nagyobb, és ismerte a tüzet, továbbá kavicseszközöket használt. Nagyobb csoportokban élt, telepei akár 50 fősek is lehettek.

A mai ember a (nem kis mértékben szubjektív nevén) bölcs ember (Homo sapiens) mintegy 300 000 évvel ezelőtt alakult ki. Több alfaja ismert (H. s. neanderthalensis, H. s. presapiens) és körülbelül 30 000 éve[forrás?] megjelent a ma élő ember, a Homo sapiens sapiens alfaj.

Ebben az időszakban az agytérfogat növekedése elképesztően gyors – az eszközkészítésben mégis határozott technikai konzervativizmus uralkodik. Jellegzetes példája ennek a Turkana-tó nyugati partjának két eszközkultúrája, az olduvai-ipar és acheuli-ipar. A két eszközkultúra legalább félmillió éven át létezett egymás mellett, egymástól látótávolságnyira. Az olduvai-kultúra mégsem változott egy szemernyit sem: a lehető legdurvábban megmunkált chopperek (kaparók és marokkövek) ipara semmit sem vett át az acheuli ipar gondosan megmunkált eszközeiből. Egészében úgy tűnik, hogy a kőeszközkészítés technológiai újdonságai hullámokban terjedtek, mint a divat. A Homo nemzetség anatómiájában is hasonló képet mutat: viszonylag kis területen egymástól jelentősen eltérő testalkatú, kinézetű emberek laktak egy időben, így az olduvaiak Homo habilisai és a acheuliak Homo erectusai.

Az ős- és előemberek osztályozása és ennek problémái

Az átmeneti alakok

A vázolt négylépcsős fejlődési modell (australopithecus-habilis-erectus-sapiens) egy végletesen leegyszerűsített, a könnyebb érthetőség kedvéért kategorizált változat. A valóságban az elő- és ősemberek besorolása az őstörténészek által hevesen vitatott terület. „A korai [értsd: a H. erectus megjelenésének kora előtti] leletek elszórtak, töredékesek, de nagyon intenzív kutatások folynak, és sokszor évente változik a paleontológusok véleménye, hogy pontosan milyen sorrendben, milyen közbeeső fajokon keresztül jutunk el a modern Homo sapienshez.”[2]

Ma már nemcsak a Homo nemen belüli fajok, de a Homo és Australopithecus között is átmeneti alakok sokasága ismert, amik nemcsak megnehezítik, de egyenesen lehetetlenné teszik a pontos besorolást. Ahogyan ezt Richard Dawkins a Legnagyobb mutatvány című könyvének Hiányzó láncszem és Eltűnt személyek? fejezeteiben részletesen kifejti, maguknak az átmeneti alakoknak a létezése teljesen természetes jelenség: az evolúció során a folytonosan evolválódó populációkból egy-egy egyedet ismerünk, ezeket a hézagos leleteket típusegyedként leírva kategóriákat állítunk fel, majd az átmeneti alakok besorolása körül állandóak a problémák. A Pithecantropus nem fajait már véglegesen a Homo nembe sorolták át, a Plesiantropus nemet szintén megszüntették és összevonták az Australopithecus nemmel. A Homo nem fajai körül is vita alakult ki: egyesek a Homo georgicus, a Homo florensis, a Homo rudolfensis és a Homo ergaster fajok léte mellett állnak ki, mások tagadják, hogy ezek önálló fajok lettek volna.

Az átmeneti alakok jellegzetes példái a még mindig besorolatlan leletek. Ezek közül néhány:

KNM ER 1813 1,9 millió éves, Homo nembe tartozik, de a H. habilis típuspéldányaitól eltérő, ezért véglegesen még nem állapították meg, hogy melyik faj példánya. Megnevezései: Australopithecus habilis, Homo habilis, Homo rudolfensis.

KNM ER 1470 1,9 millió éves, H. habilisként írták le, de felmerült egy új faj felállításának gondolata, ez lenne a H. rudolfensis. Megnevezései: A. habilis, H. habilis, A. rudolfensis, H. rudolfensis. Ez a faj jelenleg ezzel az egy lelettel reprezentált.

OH 24 (Twiggy) olyannyira problémás, hogy egyes kutatók Australopithecusnak, mások Homonak írják le. Megnevezései: A. habilis, H. habilis.

KNM WT 15000 (Turkana fiú), megnevezései H. erectus, H. ergaster.