Szülőket mennyire 'kell' beavatni a fiúügyekbe? Elmondjam, hogy találkoznék kettesben egy férfival?

12.-es vagyok, tavasszal leszek 18 éves (lány vagyok).

Egy férfivel jóban lettem kb 1 hónapja, közös barátok miatt (ez így fura leírva, nyilván nem egy a baráti körünk, de voltam egy vacsorán, ahol ugyanazokat az embereket ismertünk, be lettünk egymásnak is mutatva). Nem nagyon akartam híresztelni, hogy én ott ülök gimisként, úgy tudta, 20 vagyok és egyetemista, szóval ezért volt akkor 'bátrabb'. Másnap elmondtam neki, hogy hát én még egyetem közelében max nyílt napon voltam, akkor eléggé visszább vett... Viszont azóta is dumálgatunk, volt, hogy az óráim után együtt ebédeltünk, vagy most pl. hogy hideg van reggel, elvisz kocsival. De semmi olyan nem történt, nem is voltunk úgy soha, hogy csak kettesben, mert mindig emberek között találkozunk, vagyunk, kocsiban a pirosnál meg nem történik semmi nyilván.

Viszont ma elhívott vacsorázni, magához, jövő hétre. Ő főzne, meg minden. Tök szívesen mennék, mert nagyon (NAGYON) vonzónak találom, helyes, vicces, udvarias. Attól, amiért idősebb, tudok vele mindenféléről beszélgetni és nagyon értelmes, van véleménye mindenről, mindenhez hozzá tud szólni. De mint írtam, nem éppen korombeli. Nincs még 50, de a szüleimnél idősebb pár évvel. Gondolom, hogy nem ő lesz a férjem, de mióta ő így van, azóta nem nagyon érdeklődtem senki más iránt, meg tök sokszor gondolok rá.

Alibim lenne itthon, mert sokszor járok el, vagy alszok barátnőimnél, semmi gondot nem csinálna anyukám, ha írnék egy smst este, hogy filmezünk, beszélgetünk és majd délelőtt érkezem. Akkor, ha úgy tudja, hogy a barátnőimmel vagyok, pasi miatt még sosem maradtam így ki, nem is nagyon randiztam eddig, az az igazság. Szóval most elég patthelyzetben vagyok. Mit tanácsoltok?