Szerintetek igazam van ilyen esetekben?

Szóval az a helyzet, hogy srác vagyok és sokszor vannak lánybarátaim akikkel ténylegesen nem akarunk egymástól semmi kapcsolati dolgot (legalábbis együtt lenni nem)

Csak simán együtt lógunk a mindennapokba közös hülyülések meg ilyesmi, eléggé kitűnök a tömegből a spontanitásommal meg egyéb tulajdonságaimmal és ezt szeretik is.

Na de ami a probléma... Nagyon sok esetben az történik, hogy még ha nekem van is barátnőm éppen nyilván akkor is lógok velük mert tökre szeretem őket mint barát és a mindennapjaim része. Viszont ha ők csávóznak be, az esetek felében utána le vagyok sz4rva. Aztán eljön a szakításuk ideje és első dolguk egyből engem keresni hogy úristen de rég beszéltünk hiányzol stb. Ilyenkor szoktam éreztetni velük hogy nem futok senki után, és ha eddig nem akartak velem foglalkozni ezután ne is akarjanak.

Nyilván ez nem minden esetben van így, mármint vannak olyan lánybarátaim mostanáig akikkel tényleg régóta vagyok jóba és soha nem volt ilyen de szerintem ez is lenne a normális... Ti hogy szoktátok kezelni az ellenkező nemű barátokat ha kapcsolatba kerültök ? Nem vagyok egy elveszett gyerek, nem is lógok senki nyakán folyamatosan de mindíg ott vagyok amikor kell és ezt tudja is rólam mindenki. Baj lenne azzal az elvárással hogy ne sz4rjanak le csak azért mert bepasiztak? A meglévő lány barátaimmal mikor dumáltam erről ők is nekem adtak igazat, nekik ha megtiltotta a csávójuk hogy találkozzanak velem akkor is volt hogy többet lógtak velem mint velük. A "fiú lány között nincs barátság" témát engedjük el, itt most nem ezen van a hangsúly.