Hogy küzdjem le ezt a félelmet?

Tegnap ismertem meg egy srácot, a barátnőm egyik ismerőse, és megkértük, hogy vezessen ő a buliba. Nagyon jól éreztem magam vele, sokszor maradtunk kettesben és nagyon jól eltudtunk beszélgetni, sokat nevettünk, táncoltunk együtt, viszont valamiért mindig azt éreztem rajta, hogy ha sokáig kettesben maradtunk(mármint úgy, hogy a többiek a közelben se voltak) mintha kínosan érezte volna magát, és mindig mondta hogy keressük meg a többieket. A többiek nagyon berúgtak, szóval hazafelé már nem nagyon voltak ébren így hazafelé is végig beszélgettünk, énekeltünk a kocsiba, tényleg jól éreztem magam vele. Barátnőm aki régóta ismeri őt, mondta, hogy szerinte kedvel, meg hogy ő gondolta, hogy jól kifogunk jönni mert elég hasonlóak vagyunk. Én valamiért az ilyeneket sosem tudom jól megítélni, úgy érzem úgy sem vagyok szimpatikus neki, meg hogy csak én éreztem jól magam vele ő biztos nem, stb. Emiatt tökre félek akár bejelölni őt Facebookon, vagy beszélgetni vele, ráadásul pár hét múlva újra megyünk egy közös bulira. Hogyan küzdjem le ezt a félelmet? Pedig tök szimpatikus, szívesen megismerném jobban, de úgy érzem csak hülyét csinálnék magamból ha ráírnék, vagy bejelölném stb.