Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék? eléggé elvesztem ebben
Sziasztok
Szeptemberben kezdtem a gimnáziumot és az egyik osztálytársammal kiderült, hogy van néhány közös pont és érdeklődés, naponta többször beszélgettünk szünetekben, nagyon kedves volt végig, nem nyomulósan, visszafogott volt, jól elvoltunk, éreztem, hogy próbált közeledni felém, bókolt, egyre többet beszéltünk, Ő tényleg intelligens, vicces, aranyos, jó beszélgetőpartner, mellesleg helyes is, de most azon van a hangsúly, hogy nagyon egy normális, rendes fiú.
Aztán pár hónappal később egy másik osztálytársam is elkezdett közeledni, de ő sokkal intenzívebben, először csak kapkodtam a fejem, hogy mi van, most mit kezdjek, de egész szimpatikusnak tűnt a személyisége meg úgy voltam vele naivan, hogy lesz ami lesz. Róla annyit, hogy elég fullasztó, akaratos és előítéletes tud lenni, közben felszínes és gyerekes, nagyon durván magabiztos, de először kedves volt, úgy tűnt hasonlóan gondolkodunk meg nem igazán találta a helyét, emiatt meg is sajnáltam, szóval nem koptattam le, úgy tűnt minden tök jó. Aztán teltek a hetek, hónapok, egyre jobban megismertem és sajnos ez elég kiábrándító volt. Nem tetszett ez a srác, inkább kíváncsiság vezérelt, de nagyon sok olyat mondott, ami annyira szembemegy a világról való gondolkodásommal, hogy legszívesebben többet nem beszélnék vele, mondjuk nem várható el, hogy ennyi idősen kiforrott legyen az identitás, nem is azt mondom, hogy nekem az, de azért na, ha egyszer A-t mond máskor meg B-t egy kardinális kérdést érintően az elég offos. Két-három hónapja realizáltam, hogy a srác kisajátított, rajta kívül kevés osztálytárssal van szoros kapcsolatom és ettől kiráz a hideg... Utólag visszagondolva konkrétan a legrosszabbat hozta ki belőlem, sokkal harsányabb lettem, ingerlékenyebb és olyan, akinek semmi sem jó, amikor meg egyedül voltam, akkor meg sokszor szörnyülködtem, hogy hogyan viselkedtem. Nagyon rossz hatással van rám és az, hogy tudom, de nem tudok/akarok tenni semmit ellene, elborzaszt teljesen. Legszívesebben megszakítanám vele a kapcsolatot, nem bírom elviselni tovább, de mintha behálózott volna vagy nem is tudom hogyan fejezzen ki. És tudom, hogy nem volt helyénvaló, ahogyan viselkedtünk, de nem szeretném, hogy ez határozza meg a többi évet a suliban, nem szeretném, hogy emiatt utáljanak meg (ha eddig nem tették volna)
És itt jön a képbe az a fiú, akivel év elején próbáltuk megismerni egymást, hogy ő biztosan tudja, hogy jobb így, mert aki képes olyan borzalmasan viselkedni, az magát alacsonyítja le. Nyilván ezt így nem jelentette ki, de azért sokszor lejött, hogy a többiek bicskanyitogatónak találták. Egy szónak is száz a vége, hülye voltam és most jövök rá, hogy értékelnem kellett volna, nem csak random abbahagyni felé az érdeklődést, mert ő tényleg egy rendes srác és örülnék neki, ha folytathatnánk.
Szóval mit kellene csinálnom?
1-10es skálán mennyire vagyok szánalmas?
Nem vagy szánalmas, csak naiv és tapasztalatlan. Na most, így hirtelen szerintem van 3-4 opció:
1. Marad minden úgy, ahogy eddig (amit nem akarsz)
2. Megpróbálsz te jó hatással lenni a srácra, hogy ne ő legyen rád rossz hatással
3. Megszakítasz vele minden kapcsolatot, kicsit visszaveszel, és megkedvelteted magad másokkal
4. Beszélsz azzal az aranyos sráccal, akivel év elején beszélgettél, és megkérded szerinte mit tegyél.
Hát nem voltam a leghasznosabb, de biztos lesz 1-2 jó komment itt, tehát ja.
Viszontlátásra! :D
És sok sikert!
Az a kérdés hogy ez a szar kapcsolat után vagy most mi is ez egyáltalán, normális tudsz e lenni az első sráccal...vagy hogy ő egyáltalán mit gondol ezután te rólad. Meg azt nem értem hogy a mai világban annyi joga van egy nőnek mint a k..va élet lásd: Johny Depp ügy..tehát hogy miért nem tudsz ebből ki lépni ha egyszer szar.
Semmi értelme így az egésznek, annyi hogy nem vagy egyedül vagy nem is tudom.
5-ös vagyok. És ezt a szpíccset egy 15 éves lány írta volna le?!
Ez minimum egy 30-40 éves, sikertelenül egy 15 éves tini bőrébe bújni akaró, unatkozó műmeséje.
Nem, attól, hogy valaki megpróbálja igényesen kifejezni magát (másik kérdés, hogy sikerül-e, úgy néz ki 5-ös/ 6os, hogy szerinted nem) nem jelenti azt, hogy 30-40 éves. Mindenki máshogyan észleli az őt érő impulzusokat, másként érintik és ebből fakadóan máshogyan fogja kifejezni, szavakba önteni.
És amúgy kinek lenne érdeke gyakorira kiírni ilyen storykat “miért is ne mentalitással” a fiatalokon kívül?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!