Mi lenne a legokosabb ilyenkor?

Ez most kicsit bonyolult helyzet.

Megismertem egy fiút jó volt minden. Nagyon megkedveltük egymást, szimpi nekem, az egész stílusa tetszik egybejön az enyémmel, összhangban vagyunk, hasonlóak a véleményeink a gondolkodásunk, egy hullámhosszon vagyunk, ezek mellett pedig nagyon bejön. És neki is én ez egyértelműen lejött róla meg mondta is stb.

De aztán jött pár nézeteltérés, igazából nem tudom hova tenni mi váltott ki mit és miért, de úgy alakult hogy problémásnak látszódtak a dolgok. Mindketten benne voltunk mindkettőnk hibás. Senki nem tökéletes és ilyen kisebb eltérések, hülyeségek simán megeshetnek. Egyikünk sem kezelte jól a helyzetet amikor kellett volna.

De mindig mikor volt valami nézeteltérés, leírta hogy mi van és ne haragudjak meg ilyenek. Jó volt ez, hogy sosem hagyta annyiba hanem mikor már úgy lehiggadt, tisztán korrekten leírta a szándékait amiből látszott hogy nyitott arra hogy megbeszéljük és minden okés legyen.

De aztán mégis utána közrejátszott ebben megint sértődöttség is, lényegtelen hülyeségek és hol én hol ő rosszul kezelte a dolgot.

Utoljára is ő írt nekem hogy mi van mit szeretne. De én a sértődöttségemből kiindulva pillanatnyilag úgy láttam nincs értelme hagyjuk inkább. Azt hiszem csak hirtelen haragból írtam azt, és valójában nem gondoltam úgy. Csak idegesített már hogy úgy láttam nem eléggé foglalkozik velem meg úgy az egésszel. Pedig de, mert nem ok nélkül tette meg a problémamegoldó lépéseket. Szóval tényleg csak hülyeség miatt nem beszélünk már.

Ki mit gondol, tanácsoljatok valami okosat. Hagyjam vagy nyissak felé hogy tényleg legyen valami és félretegyük a hülyeségeinket?

(Egyébként tudom hogy még érdeklődik felém, vannak biztos jelek de nem tudom mit tegyek, ha fel is hoznám ezt neki hogy fogadná).